Moliere: A mizantróp - A Katona József Színház előadásban

Kaptunk két bónusz vásárlási utalványt a Katonába. Kis gondolkodás után  Moliére: A mizantróp című darabot választottuk. Kicsit féltem, hogy nem könnyű darab, régi, avéttos, színházi művészkedés, túljátszott szerepek, unalmas történet. Moliére darabjai az általános, és középiskolák kötelező olvasmányai (vagy nem?), de mindenképp illik ismerni, főképp a Fösvényt, és a Tartuffe-ot.
Tizenévesen egy XVII. századi színdarabot olvasni nem élmény. A korai darabok újrafordított változatát sem az. Csakazért sznobizmusból színházba menni, hogy klasszikust nézzünk, az is sajnálatos. De így felnőtt fejjel megnézni a Katonában ezt a darabot: meg fizethetetlen.

fotó: Katona József Színház honlapja http://katonajozsefszinhaz.hu/eloadasok/repertoar/39234-moliere-a-mizantrop

Jógyerekek képeskönyve -Színház az Örkényben

Ez egy olyan darab lehet, amit valaki vagy utál, vagy szeret. Vagy mindkettő, vagy egyik sem. Vagy épp nem érti, és semmi reakciót nem vált ki belőle. Hogy én melyikhez tartozok, az majd kiderül a blog során.

Fotó:    Örkény Színház

Boeing Boeing- Leszállás a Tháliában

Ismét színház, ismét kritika. Az eredeti cím, Boeing Boeing- Leszállás Párizsban és ebből az 1960-as években készült Marc Camoletti darabból film is készült Tony Curtis-el, valamint számtalan színház tűzhette előadására, mert egyszerű, vicces, nem túl költségigényes, és könnyen adaptálható. Így tett most a Thalia színház is, Réthly Attila rendezésben.

A férfi húzónév a darabban Pindroch Csaba, akinek jellegzetes orrhangját szinkronszinészként is csak a Gyűrűk Urában mint Ork lehetet hasznosítani, emellett a hazai filmes és színházi világ Jópasija. A női főszereplők (merthogy a történetből kifolyólag ők vannak többen), a három sztyuvi: Schell Judit a klaszikusan érett szép nő, Gubás Gabi a dögösnő, és Tóth Eszter a kis csini fiatalka.

Színház- Esküvőtől Válóperig

Az Esküvőtől Válóperig akár egy jó darab is lehetne. Jó is, csak lehetne jobb is. Ha nem lenne eleve olyan színházi bohózat, ami azt az érzést kelti, mintha az írónak határidőre kellet volna egy "jó kis" darabot öszehoznia. Így viszont egy kellemes, enyhén vicces darab, viszont remek színészekkel. 

A karácsonyi ajándékba kapott színházjegyekkel néztük meg az előadást, némi pikantériája a dolognak, hogy én ugyanekkor kértem meg az ajándékozó kezét, hogy most ez jó ómen, vagy nem, majd kiderül.

Georges Feydeau hat egyfelvonásos darabjából gyúrta össze Hamvai Kornél a darabot, hogy eredetileg ezek mennyire kapcsolódtak egymáshoz, őszintén szólva nem tudom, de azért összeállt a darab.

Sóska, sültkrumpli - A zöld macskában

A Zöld Macskába  kaptam jegyet ajándékba a "Sóska, Sültkrumpli" című színházi előadásra. A vendéglátóhely (nem, nemromkocsma, hanem a hagyomás pincekocsma, és pinceszínház), befogadó helyként szívesen lát amatőr (?) előadókat, hát így került rá sor.

Ezt néztük meg még anno egy hideg tavaszi napon, 3D-ben. (mi másban, ugye színházban lettünk  volna, vagymi).

Katona József Színház: A nép ellensége

Fotó: Katona József színház

A norvég Henrik Ibsen színdarabjának alaptörténete ma is olyan aktuális, mint másfél évszázaddal ezelőtt.
Nem lehet nem elvonatkoztatni, a jelenlegi politikai helyzettől,  vagy akár Magyarország politikai-társadalmi viszonyaitól. A rendező (Zsámbéki Gábor) sem féltette bátran felkavarni a gyógyvízben leülepedett mérget, a felszínre felbugyogó ártalmasnak vélt tófürdő szagát, akár egy mai kisváros önkormányzati ülésének résztvevői, (és a háttérben mozgatott szálakat kézben tartó döntéshozók) szájából is érezhető lenne. Vagy akár magasabb szinteken is. Hogy mennyire utal erre a rendezés, és a darab, arra jó példa, hogy az előadásba bekerült egy, a részletek dokumentáló (manipuláló?) kamera is, ami egyrészt képet ad arról ami történik, amolyan "Fókusz plusz RTL- bejátszás formájában", másrészt befolyásol, manipulálja a "nézőket". Nem, nemcsak a darab nézőit, hanem a darab szereplőit is.

Az operaház fantomja- Madách Színház 2012 november



Az operaház igazi fantomja

 Van pár dolog, amit felvesz az ember a bakancslistára, hogy egyszer majd megnézem, mégha nem is érdekel annyira. Az Andrew Lloyd Webber által kreált Operaház fantomja című musical, szerintem nemhogy sok ember bakancslistáján szerepel, de ez az az a vasalás a cserzett arcú zenekedvelő veteránok élet porától megfakult de végsőkig kitartó életbakancsa orrán, ami sose fog leesni, legfeljebb csak fényesedik s tisztul  a korok szelétől.  (Tessenek figyelni ezt a rendkívűl szar, terjengős, modoros hasonlatot! Ritkán születik ilyen baromság. )

Több száz, ezer előadás.., nálunk is vagy tíz éve megy. És bevallom: engem is érdekelt. A főcímzene kimondottan jó, sajnos ezen kívűl nem sok mindent tudtam felhozni előtte- mellette. (Kivéve, hogy könnyen jutottam jegyhez) Illetve még annyi, hogy néha a zuhanyzófüggöny mellet, énekeltem , mert megtekintés előtt letöltöttem a cd-t, meghallgattam, és a zuhanyrózsába gyakorta bömböltem, hogy "dö fáántom of dő ópppöre  iz deeed .....ininszáájd máj hárt". Amúgy van mégegy dal, ami tetszik, de azmost nem jut eszembe. Majd ha meglesz, akkor a megjegyzések közé beteszem. A CD-t letölteni nemnagy dolog, egy próbát megér, de végighallgatni, az merész. Mert azon minden rajta van a kardcsörgetéstől, a hajólapátolásig minden.

Jó zsaru rossz zsaru - A Centrál Színházban

Színházban voltunk, méghozzá a  a Centrál Színházban. (Ahogy ez a képen a háttérben úgyahogy látszik)


A színpadra újra visszatért Stohl Andrást láthatjuk a "Jó zsaru, rossz zsaru" című előadásban a Centrál Színpad előadásán Szabó Győző mellett.
Vegyes "diákcsemege" ez; a Stohl téma, és rágó ez kritikusnak, nézőnek, blogíróknak. Édes rágós, pikáns, de olcsó. Lehet írni, hogy "Megfagy a levegő a Centrál Színházban, amikor Stohl azt ordítja, "hát keresztre kell engem feszíteni?"- ahogy elhangzott az origo kritikájában, vagy "Ki fog ezek után alkalmazni? - üvöltötte a színpadon Stohl András" - idézve a hetiválasz cikkéből. Még bulvárosabb lett volna, ha a darab kapcsán Szabó Győző ex-alkoholista szerepét a nemrég bevallott kábítószer-függőségével kapcso"latban említjük fel. De erről nem szól a ez a sztori (max a Story, de az se), nincs cikk, de nem is kell.

Mindenki meghalt időben? - Rómeó és Júlia az Operettszínházban

Nekem a musical mint műfaj a következőt jelentette eddig: van egy darab, amire írnak zenét, és azt előadják, így kétszer lehet kaszálni: - egyrészt az előadás viszi a darabot, másrészt a merchandising mint dvd, rádióbejátszás, remix, stb. hozzák a pénzt. Aztán a musical mindehol valamilyen közönségsikeres előadás.

Itt is az, már x éve játszák, magyar-román nyelven, háromféle szereposztásban, sőt ami tetszett:
- felíratozva van a musical.! De komolyan. Fenn, egy ledes kijelzőn narancssárgán olvasni lehet angolul a szöveget. Amikor nagyon rikoltoztak, vagy nem láttam semmit vagy unatkoztam, onnan vettem le az infókat,hogy most mi van. Amúgy jó ötlet, a külföldieket is be lehet csalni.

Az operettszínház egyébként jó, szép, klasszikusan szép épület. Lent légkondicionált, fenn egy kissé meleg van. Még a jegyed el sem vették, de már van büfé, és cd/dvd shop!. Két rozé mellé (ismét azt trinköltem a szokásos 400-500 Ft / dl), vehetsz egy dolhai CD-t. (most kihagytam). Az épület a klasszikus bordó plüss -bársony, arany, belül nagy csillárral. azt számolgattam hány embert nyomna agyon ha leesik. Kébé 30-40 minimum, de lehet 80 is. Persze gondolom ez kizárva. De voltak szobrok, jelmezek, kacskaringós kerítések, plüss, és arany. Minden ami kell.

Úri muri- Színház a Nemzetiben

A Nemzeti Színházban még nem voltam. Magát az épületet sokat és sokan  szidták, kritizálták, vagy épp dicsérték eklektikus merész vonalaiért, nekem mégis, .. valahogy ..- valjuk be- tetszik.

Kicsit giccses, kicsit színpadias, kicsit ripacskodó, ahogy ott feszít vitorláival a Duna mellett. . Végülis így..pont olyan mint egy színházi elődás:
Kicsit mű az egész, kint bonsai szerű fenyők, bent tizenkilencszázadi bútorok, mellszobrokkal. Ívelt tető, korintoszi oszlopok, de modern üvegfelületek, és beton. Eklektika, ahogy szépen mondják, kuszaság, ahogy csúnyán. Mindezek ellenére nekem szép. Belülről is. A zsöllyéből néztük az előadást (6. sor 7-8-as szék), ami ideális, mégis nekem kicsinek tűnt valahogy, gondoltam, ha nemzeti színház, akkor nagyobb. Bár ezt a "problémámat" a karzaton ülők gondolom nem osztják, nem kellett gukkeral nézni az előadást.