Moliere: A mizantróp - A Katona József Színház előadásban

Kaptunk két bónusz vásárlási utalványt a Katonába. Kis gondolkodás után  Moliére: A mizantróp című darabot választottuk. Kicsit féltem, hogy nem könnyű darab, régi, avéttos, színházi művészkedés, túljátszott szerepek, unalmas történet. Moliére darabjai az általános, és középiskolák kötelező olvasmányai (vagy nem?), de mindenképp illik ismerni, főképp a Fösvényt, és a Tartuffe-ot.
Tizenévesen egy XVII. századi színdarabot olvasni nem élmény. A korai darabok újrafordított változatát sem az. Csakazért sznobizmusból színházba menni, hogy klasszikust nézzünk, az is sajnálatos. De így felnőtt fejjel megnézni a Katonában ezt a darabot: meg fizethetetlen.

fotó: Katona József Színház honlapja http://katonajozsefszinhaz.hu/eloadasok/repertoar/39234-moliere-a-mizantrop

Moliére-ről annyit, hogy szerintem darabjai mind kissé karikatúrái az aktuális - jelen kornak, bújtatott, vagy szinte nyílt irónia ( mint pld. a Tartuffe esetében, amit felháborodás és betiltást követett a sznobizmus nyílt ábrázolása miatt, na ez főképp a XVII században, nem volt nyerő, főképp nem a franciáknál, gondolom az Urak mennyire díjazták).

Együtt és külön gyűlölök minden embert.
Ezeket, mert kártékonyak és rosszak, azokat,
mert hajbókolnak a rossznak.
(Moliére: A Mizantróp - fordította Petri György)

A Fösvény sem kímélkedik intrikákban és kritikában a Mizantróp viszont egy szerelmi köntösbe bujtatott, talán visszafogottabb társadalomkritika. Az 1664-es Tartuffe után talán érthető is. Érdekes, hogy az 1666-ban írt Mizantróp is elég szatirikus hangvételű, de itt nem is annyira a hatalom, a pénz, vagyoni érdekek, státuszok, hanem az érzelmek és értelmek előtti gerincesség a fő vonal. Természetesen a főhős, Alceste- aki mint Moliére szócsöve-  itt is meg kell, hogy küzdjön nemcsak az őt körülvevő emberekkel és azok -és saját - érzéseivel (Celiméne), vagy a siker- és dicsvágyukkal (Oronte), de ez a "harc" itt  inkább tragikus, mint komikus, vagy szatirikus.

Csinált, szellemeskedő modor,
természetesség, igazság sehol!
Játék a szavakkal, megjátszott szenvedély; a
természet sohasem így beszél.
(Moliére: A Mizantróp - fordította Petri György)

Mégis rendkívül élvezetes, és elgondolkoztató a darab. Amellett, hogy folyamatosan leköt, mellette gondolkoztat, és egyben szórakoztat. A történet dióhéjban annyi, hogy van egy költő, aki nem "nyal be" az aktuális trendeknek, megmarad saját maga, és hát ezt "meg is szívja", mind szakmailag, mind magánéletileg. Egy remek tárgyilagos elemzés ide kattintva található.

Rendes ember
nem kívánja meg az
üzletszerűen osztott dicséretet.
A legjobb társaság sem érdekel,
ha szóba kell állnom mindenkivel.
Minden értékelés
szükségképp elfogult:
és senkit sem
becsül, ki mindenkit becsül.
(Moliére: A Mizantróp - fordította Petri György)

A színdarabról:  Alceste (Fekete Ernő) viszi a hátán az egész darabot. Érdekesség, hogy korábban Cserhalmi György játszotta, na, az se lehetett semmi. Nincs túljátszva, a szavai kitöltik a színháztermet, Celimine, és Oronte még épphogy hozzájárul a történethez, de a barát -Philinte- szerepe, majdhogynem csak amolyan statisztaszerep. Nem tesz hozzá sokat, de el se vesz. A szavak, mondatók, monológok jók, de elvesznek a főhős mondatai mellett, és erőtlenebbek is, pedig van bennük igazság, sokszor Philiente provokálja kérdéseivel a választ Alcestetől, vagy fordítva, reagál-összevon az elhangzottakra. A darab kb. 1óra 40perc,  egy felvonás, de végig élvezetes. Érdemes az első jelenetekben Alceste monológjaira figyelni, kb a 40. percnél kissé leáll a történet, de a vége felé ismét ébredhetünk, hirtelen felgyorsulnak az események, a történetek, a párbeszédek, és a szituációk, ismét ütősek.

Mindamellett, hogy szórakoztató, és élvezetes darab, a nyelvezet, és fordítás kitűnő, nem maradtak gagyi, vagy erőltetett verssorok, nem akart túl archaikus, sem túl modern lenni, érthető és élvezetes nyelvezetben került a darab átültetésre. A honlap szerint a darab Petri György új fordítása, amelyet most egy-két ponton Petri barátja és költőtársa, Várady Szabolcs igazított át. Remek munka. Én a neten csak egy 1992-es szövegkönyvet találtam, de ez is élvezhető, ha ide kattintasz, beleolvashatsz.

Több helyen, az jutott eszembe, hogy egyrészt mennyire aktuálisak most is ezek a szavak, mondatok, másrészt, vannak benne olyan mondatok, részek, melyeket a fészbúkon folyamatosan Coelho idézeteket belinkelő, lájkoló júzerek nemhogy megirigyelnének, hanem egyenesen, napi mottójuká téve, az irodába beérkezvén, a kávézás közben az előző esti csalódottságuk elmesélése után, műkörmös ujjacskáikkal begépelve háttérképnek raknának, mint például Alceste szerelméhez szóló szavait:

Köszönném, mint az égből jött szerencsét, ha
nélküled egy percig ellehetnék. Megtettem,
amit ember megtehet, hogy szabaduljak, hogy
ne szeresselek, de hiába volt, semmire se
mentem: vétkeimért bűnhődöm ebben a
szerelemben.