Katona József Színház: A nép ellensége

Fotó: Katona József színház

A norvég Henrik Ibsen színdarabjának alaptörténete ma is olyan aktuális, mint másfél évszázaddal ezelőtt.
Nem lehet nem elvonatkoztatni, a jelenlegi politikai helyzettől,  vagy akár Magyarország politikai-társadalmi viszonyaitól. A rendező (Zsámbéki Gábor) sem féltette bátran felkavarni a gyógyvízben leülepedett mérget, a felszínre felbugyogó ártalmasnak vélt tófürdő szagát, akár egy mai kisváros önkormányzati ülésének résztvevői, (és a háttérben mozgatott szálakat kézben tartó döntéshozók) szájából is érezhető lenne. Vagy akár magasabb szinteken is. Hogy mennyire utal erre a rendezés, és a darab, arra jó példa, hogy az előadásba bekerült egy, a részletek dokumentáló (manipuláló?) kamera is, ami egyrészt képet ad arról ami történik, amolyan "Fókusz plusz RTL- bejátszás formájában", másrészt befolyásol, manipulálja a "nézőket". Nem, nemcsak a darab nézőit, hanem a darab szereplőit is.


Az alaptörténet elolvasható bárhol, a lényeg, hogy egy kisvárosban kiderül, hogy az addigi jólétet biztosító gyógyfürdő vize szennyezett, mérgező. Erre pont a polgármester öccse jön rá, s figyelmezteti bátyját, a közvélemény-formálókat, elnökségi tagokat, a médiát, a város képviselőit. Eleinte úgy látszólag jó úton halad, széles a mosoly, de hazug a szó mögötte, s természetes az ellenállás, így bukása szükségszerű. Ebben a környezetben ő nem a város érdekeit képviseli, hanem orvosként az emberekért, egészségükért, a fürdőzőkért akar tenni. Elkerülni valami rosszat, amivel csak nagyobb "bajt" csinál.

A város bevétele kontra a fürdőzők egészsége. Így lesz ő a nép ellensége. Bárhogy próbálkozik, nem tudja maga mellé állítani az embereket, talán csak a független vagyonos ellenzéki értelmiséget (Horster hajóskapitány személyében) sikerül megnyernie. A család nem kap hangsúlyos szerepet a darabban, de érezhetően ők is szembeszállnak vele (A végén a kisfiú vízbe esése nekem még nem tiszta, hogy az minek oda). Ha kitudódik az igazság, oda a jó kis fürdőorvosi állás, a család egzisztenciája, oda felesége nevelőapjának anyagi támogatása (aki maga is felelős a vízbe került méreganyagért), veszik bátyja, a polgármester egzisztenciája. Másrészről megszűnik a város jelentős bevétele, bezárhatják apósa üzemét, bezárhatnak a városi szállásadók. A média eleinte rákap a dologra, elvégre szenzáció, de felülről túl erős a nyomás, és nemcsak kihátrál, hanem a fürdőorvos ellen is fordul.


Ebben a helyzetben vagy csak a megadás, tűrés hallgatás, vagy csak az elvek mellett kitartás és a harc jöhet csak szóba. Tomas Stockman a fürdőorvos ez utóbbit választja s bukik bele.

Az előadás kezdete nekem kicsit kaotikus, hirtelen sokan vannak a színpadon, nemtudni, ki kicsoda, mit akar, a berohanós, jövős-menős jelenetek kissé zavaróak, de aztán tisztul a kép. A szereplőkre felületesen rápillantva azt hittem Kulka János m.v. lesz a fürdőorvos, de talán csak ez amolyan Mágenheim szindróma, de ő játssza a polgármestert. Nemcsak játssza, viszi magával az egész darabot, alkotása zseniális, remek módon adja elő a verbális, egzisztenciális erőszakra épített érvelést, és a manipulációs technikák alkalmazását. A darab kiváló, elgondolkoztató, a néhol a humoros, ironikus utalásokat a nézőközönség néhol vastag kacajjal jutalmazza, bár igazából szánalmas, és sajnálatos a téma, de rendben van ez így, ha az ember ki tudja nevetni saját kispolgáriságát is.

(Talán véletlen, de a darabot pont pár nappal a bizonyos Kerényi Imre (Kulturális Miniszteri Megbízott) a Nemzeti Színház vezetésével megbízott Vidnyánszki Attilával készített beszélgetése után néztük, mely beszélgetésben Kerényi Imre kijelentette, hogy elég volt a Nemzeti Színházban folyó buzizásból. Kulka János ezek után nyílt levélben ítélte el Kerényi Imre megnyilvánulását, és mondta le a továbbiakban Nemzeti Színházas fellépéseit. A lényeg, hogy talán Kulkában is volt némi keserűség, irónia, a hatalom, a felülről jövő nyomás, a média hatalma ellen, s ezt pozitív módon építette be láthatatlanul a játékába).
A darab felütése maga az orvosi felfedezés, szakvélemény, a támogatottság, tervezett újságcikk, a megoldáskeresés. Ezután a lehetséges megoldások körének beszűkülésével, marad az elhallgatás technikája, és az elnyomás, majd végül az ellenállás, a konfliktus és a harc, amibe bele is bukik a fürdőorvos.
A darab minimalista díszletekkel dolgozik, de talán a látványon túl így a szavak gesztusok kapnak erősebb, mélyebb, és drámaibb hangsúlyt.  Fő motívumok közül egyik kedvencem és leghatásosabb jelenet talán a kamerás megjelenése, amit vesz, azt egy kivitetőn is láthatjuk. Mikor a konfliktus a tetőfokára hág, és a közvélemény is tudomást szerez róla, akkor jönnek a bevágott lépek és, az élő közvetítése. Irónikusan humoros a "jó vezér" beállítása a bejátszott videókon: láthatjuk a polgármestert, üzemben munkásokkal, kobakkal a fején, kislányt vesz fel ölébe, aki virágot szorongat, idős nénit kísér le a lépcsőn. Olcsó populáris eszközök egy olyan vita bevezetőjeként, ami eleve el van döntve. A nép is képviselteti magát, olcsó csőcselék, kiragadott szavak, frázisok, manipulált emberek tömege ez. Az összehívott gyűlés is megjátszott, a polgármester-párti hangadók jelenléte, a vita és a hozzászólások moderálásnak szabálya, a "tegnap hoztunk egy rendeletet a moderálások hozzászólások és a felszólalások rendjére" mind a hatalom érdekeit képviseli.

Hogy lesz mégis a nép ellensége a fürdőorvos? Mindezek által. Ő nem a város érdekeit képviseli, a média ellene ágál, az általa létrehívott fórumon sem ő diktál, koholt vádak jelennek meg (biztos a másik fürdőváros pénzeli), se szólásnak, se véleménynek helye nincs. A nép meg mint birka megy az általa választott vezetők után, síppal, dobbal, nádihegedűvel, oda nem illő kifogásokkal, lincshangulattal véleményezi a "nép ellenségét". A darab vége felé a színpadon is bugyog kifelé a szenny, a mocskos lé, amibe van aki belebukik, van aki összekeni magát, de mindenki "sáros" egy kicsit, talán mi nézők is. Aki eddig az ügy mellett állt, azt ellehetetlenítik (Horster hajóskapitány is lemondásra kényszerül), látszólag a város vezetősége nyertesen és a népet megnyerve száll ki az ügyből. Tomas a fürdőorvos elkeseredett szavai is elgondolkoztatóak. Ki és mi a demokrácia? A többség akarata? Mindig az a jó, amit a többség akar? Jó egyáltalán a többség? Jót akar, vagy csak a saját egyéni érdekeit nézi?

Ibsen darabja, és a színdarab,  nemcsak politikai- társadalmi, hanem, családi-érzelmi kérdéseket is feszeget. Megérdemli-e "hősünk" (ellenségünk?), hogy a családja is elforduljon tőle? Több-e a politika mint a család? Hol a határ a gazdasági haszon, és az emberi egészség között? Ki dönt ezekben a kérdésekben, és vajon jól döntenek-e azok, akiknek ez a feladatuk?
És végül: a sok kis összeadódó egyéni érdek így lesz egy mérgezett, szennyes vizű tó, egy olyan forrás, ami egy felbugyogó demokrácia, amiben mindannyian dagonyázunk, és közben így vagy úgy, de megfertőz minket?