Boeing Boeing- Leszállás a Tháliában

Ismét színház, ismét kritika. Az eredeti cím, Boeing Boeing- Leszállás Párizsban és ebből az 1960-as években készült Marc Camoletti darabból film is készült Tony Curtis-el, valamint számtalan színház tűzhette előadására, mert egyszerű, vicces, nem túl költségigényes, és könnyen adaptálható. Így tett most a Thalia színház is, Réthly Attila rendezésben.

A férfi húzónév a darabban Pindroch Csaba, akinek jellegzetes orrhangját szinkronszinészként is csak a Gyűrűk Urában mint Ork lehetet hasznosítani, emellett a hazai filmes és színházi világ Jópasija. A női főszereplők (merthogy a történetből kifolyólag ők vannak többen), a három sztyuvi: Schell Judit a klaszikusan érett szép nő, Gubás Gabi a dögösnő, és Tóth Eszter a kis csini fiatalka.

A történet lényege, hogy   Bernard az építész (Pindroch), egy párizsi elegáns lakásban úgy szervezi oda a szeretőit, hogy azok ne találkozzanak egymással. Ez mondjuk alap, ki ne tenne így. Szerinte viszint a legjobb megoldás (gondolja ő) három stewardess, merhogy azok csinosak, a menetrend kiismerhető, a gép felszáll, leszáll, egyik jön, másik megy, így csak nem futnak össze. A logisztikát a repülőjáratok biztosítják, tuti a fel- és leszállás. Gondolja ő. Persze a járatok néha késnek, néha nem indulnak, ráadásul megjelenik "halottnak hitt" barátja (Vida Péter) aki lelkes, de érdekes békafejével csajozni nem tud, de dumálni igen, és ott van még Molnár Piroska, aki a házvezetőnőt játsza, és tud Bernard dolgairól, ahhoz is alakítja a menüt.
Persze a dolgok összekuszálódnak, a menetrend borul, a logisztika csődöt mond és Bernardnak nemcsak a saját lelkiismeretével kell megküzdenie, hanem az ebből adodó kellemetlenségekkel is (a házvezetőnő kiakad, barátja próbálja menteni a menthetőt, az általa tervezett épület pedig dől össze).
Kellemes kis szituációs komédia 2 részben, néha már-már én is elveszítettem a fonalat, hogy melyik nőt, hova dugták (elnézést, nem "úgy értem", de "úgy" is néha kell, hogy kövesse a néző). Szobából liftbe, leitatni, átvinni, kidumálni (ez vicces is lehet), lelépni, kimagyarázni. A barát és a házvezetőnő próbál mindent menteni, az egész kellemetlen szituáció őket terheli, de végülis jól jönnek ki belőle. A főhős Bernard (Pindroch), néha nem is tudja hol van, persze ez a darab lényege, de mintha csak keveset tenne hozzá a történet heppiendjéhez, szinte csak sodródik. Ha nagy a káosz, azt az író lazán megoldja egy gyógynövényes konyakkal, ami kiüti az abból fogyasztót, így a szereplők mellet még ez is ad variációs (vagy inkább megoldási) lehetőséget, ami viszont néha kicsit erőltetett.
A szereplők kiválogatása kitűnő, mint fentebb írtam a három légiutaskisérő, három különféle, de mindenféleképp csinos nő, Pindroch hozza a jólmenő gazdag juppit, a házvezetőnő, és a barát pedig tényleg kitesznek magukért, főképp Vida. A helyzetkomikum jó, a szóviccek ülnek, a szereplők remekül adják vissza a jelleget, mindenféleképp megtekintésre érdemes darab ! Van az, hogy elmész egy vígjátékra, és nem érted, hol kell nevetni, de ez tényleg olyan ahol én is néha hangosan felnevettem. Ja, és páholyból néztük, amit külön szeretek, mert nem kell felállítani harminc embert a szünetben, ha kicsit késel. És még a ruhatárat sem kell igénybe venni. :)

Aki a legszebb volt a színházban