A karácsonyi ajándékba kapott színházjegyekkel néztük meg az előadást, némi pikantériája a dolognak, hogy én ugyanekkor kértem meg az ajándékozó kezét, hogy most ez jó ómen, vagy nem, majd kiderül.
Feydaeu (1862-1921) darabja az ezekilencszázsas évek Párizsában játszódik, de maga a szerepek, a jellemek, a helyzetek, ma is megállják helyüket. Ahogy a darabban levő helyzet, és verbális- komikumok is. Az előadást a Thaliaban néztük meg dec. 31.-én, tökéletes választás egy könnyű esti szilveszteri szórakozásra, nem nehéz, de nem is túl gagyi és ripacs, ebben persze jelentős szerepe lehet Hamvai Kornélnak, és biztos, hogy van a két főszereplőnek, Csányi Sándornak, és Schell Juditnak.
Hat darab két felvonásban. Az első például az egyedülálló férfi és az őt hipnotizáló inasa: kellemes bohózat, a hipnózisban megkért, majd elutasított menyasszony története, aranyos kis sztori bevezetésnek, Szombathy Gyula itt mint após, Csányi mint a hipnotizált vőlegény. Néhol vicces, például amikor pontban 10:00-kor tüzifát kell behordani, néhol kínos, néhol erőltett. Őszintén szólva a többi jelenet is a jó, nézhető, de "nemtudokrólamitmondani" bohózat kategóriájába esett.
Nemhiába pihent ez a poszt is eddig a vázlatok között.
Olyan egyszernézős, Csányi nemrossz, ő a Színész, Schell Judit is hozza amit kell, ő a Nő, Szombtahy nekem meg valahogy olyan Ripacs. Összeségében jó a darab, mégis valami hiányzik, hogy emlékezetes darab legyen. Most így utólag sem tudok semmi katarktikus élményt, vagy önkétlen nevetést, és felejthetelen jelenetet felidézni, így sajnos, -hiába jó darab, és élvezetes megnézni- maradandó élményt nem nyújtott, csak annyit, hogy ja ezt néztük szilveszterkor. Egy kis gondolkozásmentes bohózat, jó ezígy, többet nem is kell tőle várni. Sőt: sokkal jobb volt mint egy reszkessetek betörök, vagy saskabaré, az biztos. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése