Túrázás Mátrafüred környékén

      Szeptember végén, -jóidő, napsütés-  határozott úgy a kis csapat (Eszter és kis Családja, nomeg én) hogy ha már Gyöngyösön vagyunk, a jó időben kicsit kimozdulunk, és elmegyünk Mátrafüredre sétálni.
A séta aztán egy kisebb túrának is beillet, mert "ha már itt vagyunk menjünk tovább" volt a jelszó, de ezt a kis sétát / túrát bárkinek ajánlom, kellemes és különösebb felszerelés nélkül (persze nem köröm, makkos, vagy lakkcipő) is kényelmesen teljesíthető, akár most télen is.(télen azért "erősebb" felszerelés ajánlott)

Vannak persze ezen a vidéken egyéb, komolyabb kihívással járó túrák is, oda már fel kell készülni. A legjobb térképeket, és javallott túraútvonalakat (érdekes módon nem is a honlapon, hanem az Oxygén Adrenalinpark honlapján  - köszönet érte-), méghozzá itt találtam, de itt meg egy komplett térkép van, mindez olyan amatőröknek mint én, ha nem akarna valaki teljes Mátra-térképpel és kézikönyvvel bajlódni. Végül mi a következő útvonalat jártuk be:
Mátrafüred központ   ->  Kozmári kilátó  -> Dobogó-hegy, Körtvélyesi hegy felé -->Sástó -> Rákóczi forrás -> Muzsla tető, és kilátó -> Mátrafüred.
A túra útvonalát még nem mértem, kb. 15 km lehet, és olyan 3-4 óra időtartamú.

Megpróbáltam berajzolni az egyik térképen az útvonalat amit bejártunk, hát nem túl szép, de talán látható és így értelmezhető a világos-püspöklila színű vonal amin sétáltunk a Mátrában.

Mátrafüred központjából (Hegyi Sportok Bázisa), a Béke úton haladtunk el az árusító pavilonok előtt, majd átmegyünk egy hídon, jön egy üdülősor balra elsétálunk, és itt valahol felfelé kanyarodunk, ha minden igaz a zöld jelzés még, majd egy tölgyesen keresztül haladunk a sárga háromszöget követve egészen míg egy meredek kapaszkodó után érünk fel a Dobogó hegyre,
vagyis annak elejére, ahol a "csiga" alakú Kozáry kilátó áll, ahonnan szép kilátást kapunk Gyöngyös felé,és jól látszik a természeti szépségeken kívül a Mátrai Hőerőmű is. Miután ezt megcsodáltuk továbbindultunk.

Tovább mentünk a sárga háromszöggel jelölt turistaútvonalon, kevesebb mint 4 km-t kellet megtennünk, bár közepesen nehéz terepen, kb. 180 méteres magasságkülönbséget leküzdve (felfelé).












Útközben, ha jólesik pihenjünk meg, bár a következő túraponton a Sástónál lesz lehetőségünk a helyi vendéglátóhelyeken enni, inni, és egy kicsit lepihenni. Persze ez sem vészes, kellemes cipőben leküzdhető, Eszter anyukája pld. 66 éves létére, végig sztorizgatva az utat, a dombokon is lelkesen és lendületesen sétált fel, tegyük hozzá, a Drága Mamának ez rutin. A dombra-mászás és a sztorizgatás is.Minden elismerésem. Eszterke meg volt fázva, így kissé nehezen vette szegény a levegőt, viszont az én enyhe asztmámnak meg jól esett a friss Mátrai levegő, teljesen jól éreztem magam.


A Sástó -amit én folyamatosan Sóstónak mondtam- vízállása egy kicsit alacsonynak tűnt, és a rengeteg hétvégi ház, nyaraló mellett igazából nem sok szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget fedeztem fel, de mint túraútvonal kezdő, vagy végpontja tökéletesen megfelelő. Horgászt sem láttam, inkább ilyen csónakázó tó, csónak nélkül. Persze nem akarom leszólni, a kis szigetek a szomorúfüzek, kellemes látványt nyújtottak nekünk, a dombokon "megfáradt" túrázóknak, és persze megpihenhettünk egy üdítő, kávé, kisfröccs társaságában.
A tóval szemben van a Sástói kilátó, egy acélszerkezet, nem túl szép, bár nem a kilátónak kell szépnek lennie, hanem a kilátásnak. Mivel úgy tűnt nincs is nyitva, illetve szellős acélszerkezete miatt véleményem szerint nem ajánlott annak aki nem érzi magát valami jól tízemeletesek szélén állva sem, és kicsit fél a magasságtól, az vagy ne menjen fel rá, vagy igyon valamit előtte a helyi italkimérésben. Persze tartózkodjunk a túrázás alatt az alkoholfogyasztástól. Legalábbis mértékkel tartózkodjunk. :) Ja igen, és ide a sárga háromszöggel jelölt úton jutottunk, még mindig.., de mindjárt váltanunk kellett. Ha jól emlékszem útközben van valahol egy szánkópálya, és néha a műút mellett haladtunk el, ez utóbbi biztos. Aztán még mentünk  egy kicsit, és a Sástói kemping után átvágtunk a műúton a bobpálya felé. Innen a sárga jelzésen (na, itt ha minden igaz már sárga + jelzés a miénk) mentünk tovább. Így utólag kicsit sajnálom a bobpályát, mert azokat nagyon bírom, de nem "szórakozni" mentünk. :) Az aszfaltúttól a következő túrapontunkig - Rákóczi-forrás- jelentős szintkülönbség nincs, a túraútvonal széles, jól járható, és ami Eszter bátyjának kicsit fájt is - remekül "biciklizhető"- , látszott rajta,  -főleg mikor jöttek szembe a bringások-, hogy legszívesebben ő is nyeregbe pattanna, de most nem így készültünk...
A Rákóczi forrás valóban forrás, azaz van vízhozama, ha nem is nagy, de azért megtölthetjük a kulacsunkat, pet-palackunkat, és kortyolhatunk egyet, finom, friss hideg íze van. Mivel ez az erdőben van, ha minden igaz, itt nincs tűzrakóhely, de a Sástó mellett találhatunk.
Innen még egy kb 4-5 km a kiinduló- és egyben érkezési pont (Mátrafüred-központ), útközben egy hegygerincen keresztül mentünk, s nem csak az útba-eső Muzsla kilátóról lehetett körbenézni, hanem érdemes volt néha az út során is körbetekinteni.

Szép volt a kilátás több helyről is, az idei viszonylag csapadékszegény időjárás következtében azonban  sajnos a természet inkább zöldesből, barnába forduló volt, így kicsit hiányoztak az igazi őszi sárga-piros színek. Dehát ez az időjárás meg a természet már csak ilyen.

Innen kb. egy óra és megérkezünk a Mátrafüredre, ahol jól sikerült túránk eredményeképp vehetünk magunknak szuvenyírt, kampós túra-botot, követ, bólogató kutyát, katonai molinót, plüssrókát, kitűzőt, vagy beülhetünk valahova enni.
Pld. a Benevár étterembe, ahol ehettünk volna egy finomat, de ezt másik alkalommal tettük meg, és talán majd én is egy másik posztban említem meg. :)

Addig is remélem majd még sétálunk / túrázunk, ha nem is ezen az útvonalon, de a Mátrában.
Akár még most télen is, főleg, ha ilyen enyhe lesz az idő. Meg ha nem, talán akkor is, téli Mátra, hóesés, hideg forraltbor a hátizsákban- igazi kihívás...  :)