Filmajánló: A hét pszichopata és a Si-cu

A kritikák, blogok erről a filmről általában a cím kritizálásával kezdődnek, az eredeti cím ugyanis csak "Seven Psychopats". A magyar címbe kellett valami "ütős", hogy vígjátékosabb legyen, bekerült hát a kutya. A sicu. Hát ez remek. Biztos lehet röhögni, hogy majd ráülnek befüvezve, vagy legalábbis bedajjerolják. De nem, ez tényleg nem "az a kutyás film, amin röhögünk"




Hát a cím. Nálunk amúgy is divat a hülye szójáték, vagy a tegyünk hozzá valamit, jelen esetben biztos a "Négy páncélos meg a kutya" járt a címszerkesztők fejében. Szerencsére nem találkoztunk a "Négy másnapos és a Tigris", "Megint Négy Másnapos és a Majom", de van "Két / Három férfi és egy bébi". Meg "újra virul a fityula" (Nálam ez okozott maradandó károsodást) címünk. Hogy a Die Hard sorozat fordítási kínlódásaival ne is foglalkozzunk....

A film szerintem, nem vígjáték, bár mögöttünk néha akkorákat kacagtak, de az azért kínos, amikor egy-egy beszólásból poént vél valaki, és hangosan beleröhög, mondván na végre egy poén. Nem, nem vígjáték, aki röhögni akar, ne erre üljön be. Jó, lehet van akinek az. Persze van sok vicces, és megmosolyogtató jelenet, nevetni is lehet rajta, de de ez a film nem az, amit végigröhögünk egy-egy olcsón kivillanó fasz láttán, vagy leszerelt nőibicikli ülése miatt.

Ez a film olyan, mintha a film forgatókönyvírója, Martin McDonagh nem tudott volna mit írni, így elkezdte leírni, hogy van egy forgatókönyvíró, aki nem tudja, hogy mit írjon. A filmben levő forgatókönyv is így alakul, mint púpos hobbit a prés alatt. S lám, - csodák csodája-, a történet kezd kibontakozni, kikerekedni. Elkezd élni a sztori, nemcsak a filmen, hanem a filmben játszódó forgatókönyvön belül is. Sőt még azon belül is, mert a szereplők egyszer csak elkezdenek -mint szereplők is-  feltűnni, a regényalakok megjelennek, és végül is egy remek film kerekedik belőle. Néha már összemosódik a forgatókönyv és a valóság, de azért követhető, s megmarad a film a filmben érzés is. A sztori forgatókönyvírója  beleírja magát mint Marty (Collin Farrel) a filmbe, küzd, és iszik, és a végére csak kialakul valami. Persze aztán benne van a báj, és a humor, és a hülye vágások, és filmügyileg elbaltázott jelenetek, amikor valami nem a "nagy" forgatókönyv szerint alakul. Ilyen kulcsmomentum a pld. "leszámolás" a végén, ami tényleg eredeti ötlet. (Márhogy nem úgy alakul, ahogy kéne)

Az alaphang ahogy kezdődik, (két gengszter a hídon) és a történet szereplői (vietnami bosszúálló, pszichopata gyilkosok, nyulas gyújtogató , valamint időbeli vágásai (visszatekintés a múltba))  néha Tarantinósak, az alaptörténetben és a jellemekben (ellopják a maffiavezér kutyáját, meg maffiózó- jelyzetkomikum), van egy kis Coen fivéres báj is.

A szereplőkről annyit, hogy szerintem Sam Rockwell viszi a hátán a filmet, remek játékkal, főképp nekem a Trükkös Fiúk beli játékára emlékeztetett. De emellett hozta többarcúságát (ezt konkrétan a galaxis útikalaúz stopposokban is bemutatta).és ez a többarcúság inkább már Gary Oldmanos, ahogy egyszerre tud jó lenni, és gonosz, vagy ahogy Steve Buscemi egyrészt lehet az El Mariachi barátja, másrészt egy pszihopata bűnöző (Con Air). Végre Sam Rockwell kijátszhat minden kártyát (ha nem is mindent, de a káró bubit mindenestre igen. :)), lehet józanul kimért és a vége felé egyre őrültebb pszichopata. Mindezt kiséri végig a film, és a forgatókönyv is.

Woody Harrelson, mint a Charli a gengszter is eltalál figura, talán a kutyáért való rimánkodás kissé sok, a lövöldözés és a vér kevés egy ilyen kaliberű pasihoz, de neki elnézzük.

Christopher Walken figurája nehezen indul, én sajnos a Tiszta Románc óta beskatulyáztam a kíméletlen és rendkívül karakterisztikus kemény férfi és törhetetlen ember szerepébe, de itt, majdnem kócos  de lenőtt hajával, nehéz mit kezdeni, olyan mint egy esendő kis lúzer, egy pitiáner bűnöző. És egy kicsit az is. Egészen a végéig, ahol is, hozza a Szinész-óriás a rá jellemző alakítást, még ha dramaturgiailag egy egyszerű agyonlövés is. De-hát e mögött is van sztori, mint kiderül.

Tom Waits és a nyúl ketten akkora pszichopaták, hogy azt látni kell, erről most itt nem is írnék semmit, szintén kiváló a szerep, és a történetük. Főleg ahogy találkoznak az íróval Martyval (Colin Farrel).

Versenyfutás az idővel, a forgatókönyv leadási határidejével, a történettel.

Eszelős, idióta, nemtúl vicces, de nagyon találó, és helyén van. Nincsenek benn idézhető klasszikus poénok (kivéve talán Sam Rockwell és Gandhi, valamint a szemet-szemért elmélet), nem lesz egy kultfilm. De jól sikerült és az erőszakik után sokkal pörgősebb, sűrűbben vágott kellemes szórakozás.

Amire érdemes figyelni, és szerintem a film kulcsmomentumai: 
- Az első jelenet, Tarantinós két öltönyös gengsztere, és egy pocsékul piros-sísapkás pojáca gyilkos
- Woody Harrelson folyton besülő pisztolya, és ahogy javítgatja (valamint a bazi nagy hangtompítós pisztoly a kórházban).
- Sam Rockwell és a szemet szemért elv magyarázata (!!!)
- Az elmaradt és várva várt leszámolás, és végső finálé (részben a fentiek miatt).
- A hirtelen váltás és ráébredés: Sam Rockwell, és Olga Kurylenko utolsó jelenete
- Amikor kitalálják, hogy milyen gagyi lenne, egy sivatagba beszélgető pszichopatákkal befejezni a történetet, majd a sivatagban beszélnek. :)
- Billy (Sam Rockwell ) ugyanitt felrobbantja a kocsit, és megvan rá a magyarázata
- Tom Waits és a nyúl a ház előtt, valamint ahogy elmeséli az emlékeit
- A temetőbeli "leszámolás" jelenet, és a szétloccsanó fej (tényleg szét tud loccsani?)
- Hans (Christopher Walken) diktafonra vett filmbefejezésének az ötlete
- Billy (Sam Rockwell), végig a filmben. 

Moziban, hmmm... jó megnézni, rendkívűl szórakoztató, és kikapcsoló élmény, mint film, de aki látványért, akciódús vérfröcsögésért, vagy alpári poénokért menne a moziba, mert kíváncsi rá, az inkább várja meg a dvd kiadást. Nemtudom, lehet, hogy kult film lesz, én még nem éreztem azt. Adnék még egy esélyt a forgatókönyvírónak, de ezek után, hogy ilyen alkotói válságban szenved, és a nemötletet vitte ötletre..

Nemtudom, ez most jó, vagy , nem? :)