Nyóckert

Tele szórólappal a postaláda, rendelhetsz pizzát, házhoz jön a fülbevölés, orrbalövés, ingatlant vennék. Kihullik a földre, a körgangos, százéves ház padlójára. Fekete-fehér egyszerű fecni: közösségi kert, legyél te is kerttulajdonos. Hmm.. a nyolckerben, ahol vagy bontanak, vagy építenek, vagy csak vannak száz éve a házak. Naja. Kiezahülye, gondolná az ember, aztán utánaolvas, már csak érdeklődésből is. Hogy miért érdekelt?
Hmm.. kertet mindenki szeretne. Ahova kiülhet, növényeket ültethet. Kábé épp egy hete fejeztük be a balkonládák betelepítését, ahová erőszakosan beletuszkoltam a muskátli, és egyéb virág mellé egy tő citromfüvet, oregánot, két bazsalikomot. Érdekes, Kalocsán amíg laktam mindig arra gondoltam, ha maradok, veszek egy kis kertet. Ahogy ott mondják, hobbit. Ahogy a gyűrűk urában, hobit. De így is ejtik!

A projekt lényege, hogy kibérelnek egy olyan területet a paneldzsungelban ami pár évig nem szerepel az építési tervben (a miénk pld. min 3 évig nem kerül beépítésre) földet rá, meg pár embert akik hajlandók megművelni, és pár négyzetméteren lehet kertészkedni. Benn a belvárosban. :) Ráadásul  egy utcányira tőlünk, gyalog is 3 perc.

Dejó is lenne! Meg fura is is.. A kert helyszíne a gangos századelejei házak, golyóütötte falai közt hever, egy üres telek, egy lebontott ház helyén, a kilátás belülről sem más mint graffitis falak, lichthofos (ezt most tanultam, erre majd még rámozdulok blogilag) házak oldalai, kisméretű téglás házak, belvárosi fíling. Ide egy kert egyrészt nonszensz, másrészt merészen új, és jó ötlet. Hát ezért kellet nekem nagyon. :) Akarom! :)
Beneveztünk, jelentkeztünk, és vártuk a sorsolást. Kb. háromszoros a túljelentkezés, tudtuk meg. Egy tizest kell lerakni, ezért kapsz 7 m2 friss földet, (odahordva), szaktanácsadást, 3000 Ft értékű kertészeti kupont, közös kutat, fészert, ásó, kapa, gereblye nagyharang.

A sorsolásra május 17.-én került sor, a Grund nevű közösségi helyen (italbár, és táncolóhelyiség lásd indiafesztes bejegyzés), ahol előtte tájékoztatták a nagyérdeműt néhány alapvető dologról. Például, hogy locsolni akár naponta is kell. Vagy hogy a növények igénylik a kapálást, gyomlálást. Ez persze valakinek új volt, a mi lelkesédésünk azonban nem csappant.

Kert kell, föld, legyen hol megterem a fűszernövény, a kis csilipaprika, a balkonparadicsom végre kertbe kerüljön, a friss snidling, vagy másnéven metélőhagyma, hadd hulljon a zsíroskenyérre.

Voltak érdekes kérdések, például, hogy lehet-e gyümölcsfát ültetni. Ami a jövő nemzedékének biztos jó, egy olyan telken, ami kb 3 évig a tiéd, és 7 m2, biztos örülne a telekszomszéd, hogy beárnyékolod a kibebaszott fáddal a kertet. Amihez - ezek szerint- nem is értesz. No mindegy. Szabolcs a főkertész, - ő valahol oktat is egyetemen, ilyesmi- istápol, támogat, riogat minket. A munka nem szégyen, de kell biza egy kerthez.

Vannak arcok, a bölcsésztáskás fiataltól, a nyugdíjas belvárosi néniig. Vajon ki lesz kerttulajdonos? 

Beneveztünk, s vártuk a sorsolást. Vajon lesz parcellánk?