A majdnem tökéletes bruschetta

Kedvenc nyári kajám, vega, egészséges, friss, jó vacsira, reggelire, forróságban hűsít, hidegben melegít, egy pohár sörhöz, vagy csak úgy. A bruschetta. Elvileg a bruschetta pirított kenyér, rá meg valami egyéb, ami jellemzően javarészt paradicsom. A pesztós- sima pirítósos - eretnek módon húsos- változatok ellenében én a hagyományos változatot kedvelem. Szeretem a melegszendvicset is, de az nem bruschetta. Volt egy poszt korábban, ahol az ott felszolgált bruszkettát kifogásoltam, az illem meg a gyomrom úgy kívánja, hogy akkor én is elmondjam, hogy én csinálom, hogy szeretem, nem csak nyafogunk. 

Hozzávalók:
- paradicsom, jó sok, min egy másfél kiló.
- friss bazsalikom
- lilahagyma
- fokhagyma
- piritósnak kenyér
- só, bors
ez az alap.

Én úgy csinálom, hogy a paradicsomot legalább kettévágom, (ügyesebbek harmadolhatják, de az macerásabb, bár lehet szórakoztatóbb) a belsejét kiszedem (abból toszkán paradicsomlevest készítek, hajjaj, biza jó lesz az!), a zöld csuma részt háromszögben kivágom, mer' az nem jó.

A képen balra a felkockázott paradicsomhús, fölötte a lés-magos rész (abból leves lesz), jobbra meg ahogy vágom. (Ja, a kezemet már megint sikerült kicsit elmetszeni, nincs több sörözés főzés közben. De akkor mi benne az öröm? Najó, akkor van.)

A francia konyhával ellentétben nem kultiválom a paradicsom meghámozását, de aki ragaszkodik, viszont a héjazatoz nem, akkor nekik íme egy kis trükk:
A parikon x bevágást ejtünk, majd forró vízbe dobjuk. Pár perc után kiszedjük, és jeges vízbe rakjuk. Ezután könnyen lehúzható a héja. Én ennek ellenére rajta hagyom, mert nem olyan rossz az, valamint egyben tartja a paradicsomkockát, nem lesz olyan szószos.

Jön még hozzá friss bazsalikomlevél. Na, ez fontos, a szárított az nem ide való. Ehető úgy is télen elmegy, de ha lehet, akkor inkább nem... Lehet kapni bokrot a boltban, én úgy vettem, hogy egy kis műanyag dobozban volt egy növénnyi levél. Ez azér' jó, mert a palántára/kész kisnövényre azt hiszi mindenki, hogy majd megnöveszti, vagy fát nevel, vagy isten tudja mi jár a fejében. Mire észbekap, vagy elrohadt, vagy kiszáradt, vagy elfelejtkezett róla... (Én is jártam így, tudom...)

Egy nagy fej lilahagyma apróra vágva rá ízlés szerint + só, bors, és mindenképp egy kis extra szűz olivaolaj. Fokhagymát én nemnagyon keverek bele, az majd  a pirítós bedörzsöléséhez lesz jó. Itt lehet még ízlés szerint fűszerezni, akár a leheletnyi snidling, petrezselyem, akár a vadabb fenyőmagig, de én ezeket nem szeretem, csak úgy natúr. Mivel volt friss oregano pár levélkét én tettem bele.

A lényeg, hogy a pirítós forró legyen (és fokhagymás), a pari meg hideg és fűszeres. Minimum egy órát hagyjuk állni a hűtőben. (hogy az ízek összeérjenek, ahogy szokták volt mondani).
Piritós kérdésében is megoszlik a vélemény, a klasszikus megoldás a serpenyőben, leheletnyi olivaolajon megpirított, én azonban a hagyományos pirítós is bátran ajánlom, ilyenkor könnyebb bekenni fokhagymával, a szószban pedig ott az oliva. Érdemes kipróbálni mindkettőt.
Rákanalazzuk a forró pirítósra a paradicsomos keveréket.

Na amiért majdnem tökéletes. Hát bizony azért csak majdnem tökéletes, mert én szívem szerint némi parmezánforgáccsal meghintettem volna, de az sajnos nem volt itthon, semmi más sajt, pedig még egyéb sajt sem idegen tőle.

Könnyű, friss, fiatal, egy kis szénsavtartalommal bíró gyümölcsös rose bort ajánlok hozzá.

Jó étvágyat! :)