Az a mûvelet, melynek segítségével valamely nyersanyag nemkívánatos szagát, ízét, héját el akarjuk távolítani, és ezért egy ideig fõzzük. A nyersanyagokat forrásban lévő vízbe tesszük, pár percig forraljuk, és a lébõl kivesszük. "
A gasztronómia divat lett. Vagy ért valaki hozzá, vagy azt hiszi ért, vagy szeretne. Blogolók könyvet adnak ki, újságcikkek születnek egyes országos napilapok hétvégi kiadásában. Lassan "lefut" a molekuláris gasztronómia övezte első értetlenség és divatláz, ami -leegyszerűsítve, és véleményem szerint is- a hazai kínálatban abból áll, hogy egy céklalét habszifonba töltünk, és odapöttyentünk egy piros habot a főételre.
Másik divatirányzat a lakásétterem, ahol pár fős -idegen-vendégeket látnak szívesen egy vacsorára, a fizetés becsületkassza alapján. Az erre komolyan rámozdulók Magos Zoltán (Paprika TV) neve alatt keresgéljenek. S íme itt van a paprika tv live: a főzőiskola. Nem mai találmány csinált már ilyet Stáljudit, sőt Paprika tévén könnyesre röhögtem magam egyszer egy bajszos amatőrön, akit finoman lebaszott a séf a csirkepaprikás készítésekor, hogy a kis víz, nem azt jelenti, hogy fürdetni indítjuk a Rudasba a tyúkot.. Én az amatőr, hobbigonosz. :)
Most viszont van mára főzőiskola. Nem is, több is. Mint például a Blanchir, amiről egy országos napilap egész oldalas cikkében is olvastam, majd kaptam egy kupont (hurráá!) a főzőiskola kipróbálására. (Árak: 15-20e, Lastminute, kupon, stb. 7e- 8e.) A francia konyháról nekem az jut csak eszembe, hogy vörösbor, sajt, a szakács raccsol (kumpi, leszelt sájt, bélélákjuk a forró vízbe, majd hirtelen egy másik edénybe), meghogy fentiek miattjó sok mosogatnivaló van vele. De mi a helyzet egy francia menüvel?Ide persze nem a tojásos nokedli, vagy a paprikáskrumpli receptjéért mennek el 10-20e Ft-ért, hanem itt egy profi séf irányítása alatt olyan ételeket készíthetünk, amit általában nekünk szolgálnak fel egy négycsillagos étteremben, mint például ahol kurzusunk irányítója, Ádám Csaba dolgozik.
Csaba volt már főszakács az Apetito Étteremben a Budai várban, majd szintén séf az Italian Fusionban, majd jött a Kereskedőház étterem. Szerzett ezüstérmet a Chaine der Rotisseurs világbajnokságon. Most a Blanchir főzőiskola egyik "oktatója". De szerintem inkább séfje, ezt majd később.
Természetesen más neves séfek, borászok is megfordulnak az egyéni gázrózsás főzőétteremben, de ez a sztori szóljon erről az estéről. A program maga 18:00-kor kezdődik, és addig tart amíg az ételek el nem készülnek, illetve el nem fogyasztjuk. És közben beszélgetünk, az étkek mellé adott diszkrét (de tényleg finoman lájtos mennyiségű) rozé mellett.
Az főzőiskola-étteremben tematikus napok vannak: sushi, steak, pálnikakóstoló, húsvét, desszert, Én elsőként a klasszikus francia konyha mellett tettem le voksom, erre jelentkeztem. A menü:
- Csirkemájpástétom
Node nemcsak ilyen "snassz" módon! Mi résztvevők (igen, nyersen a daráltmájat) kóstolgattuk, fűszerezhettük, értékelhettük. Ki szerint egy kis porcukor, más egy kis kakukkfű. Szerintem, ha már francia konyha és pástétom elengedhetetlen egy kis konyak. Szerencsére Csaba is vevő is volt az ötletre, így belekerült. Nem jöttem hiába. Csalódást sem okozott a végtermékben. Persze más is került bele, de ez titok. :) De készítés közben pölö megkóstolhattuk, a különbséget a mirin és a szaké között. Aműgy nekem a pástétom, kb. 2 napos párolós, összenyomós, kihűlős történet, de itt megvoltunk fél óra alatt. Jó lett, nem gondoltam volna, hogy a máj ennyi idő alatt elpástétomosodik a sütőben tett vízfürdő kirándulás után, de a végén fenséges lett, főleg bagett szerű kenyérrel ettük, és ami igazán pluszt adott hozzá, az az almapüré volt. Nem gondoltam volna, de etette magát. Kitűnő.
- Ördöghal fűszeres panírmorzsában bok choy-al. Ha nem tudom azt hiszem a bokchoy egy kínai bokazokni. Nem, nemaz, egy kel-izé-saláta szerű zöldség, amit épp hogy só bors, olajon megfonnyasztjuk mint köret.No, ezt élveztem, dobáltam a serpenyőben, valahogy úgy, mint a mellékelt képen. Na persze jobban. A citrommártás macerás, mert egy csomószor le kell forrázni, hogy ne legyen keserű. (összemixerelés után közösen kóstolgattuk). Hát itt került képbe a blansírozás. Az ördöghal meg kapott egy kis sót, borsot, majd egy speciális (nemárulom el :) ) morzsában megforgatva kisütöttük.Ezt így egyben jóétvágyat!
Az egész főzőcskézés azonban nem arra volt kihegyezve, mint egy varázsceruza, hogy akkor itt majd megtanulunk főzni, nem is olyan volt mint a csilláron lógó házaspár a tévétornában (idősebbek is elkezdhetik), hogy akkor ez most rutin, hanem olyan volt mintha egy békés Gordon Ramsey lenne a konyhában és osztaná az észt (feladatokat) .
Desszert: Bundázott alma, bazsalikomos vaníliafagylaltal.
A címben minden benne van, talán annyi, hogy jólakottan megijedtem a donkey-donuts fánk szerű hatalmas, olajban kisült, csillogó bundájú ételtől, de egyáltalán nem volt zsíro, olajos, nehéz, sőt nagyon finom. Talán a fagyi is segített, a bazsalikom nem volt erős. Akár, csili, vagy friss rozmaring, esetleg kávésfagyi fahéjjal is passzolhatna hozzá. De ez utóbbiak már csak az én elmém kreálmányai.
Ami egy ilyen közös sütkérezés után talán nem is elvetelemült ötletek. Asszem ki is próbálom. Aztán majd leírom milyen volt. :)
Csaba a séf igazi konyhaséf. Feladatok mindenhol, tippek, trükkök, a kérdésekre készségeses válaszol, bár nem egy nagy sztendáp szakács, nemkérkedik, nemmesél sokat. Kár, mert szerintem tudna mág mit előadni. Min"szakácsiskola' persze nehéz figyelni, ki milyen szinten van, mindenesetre néha futkozni kellett a trükkök, és a folyamatok után. Összeségében egy nagyon kellemes vacsorát költöttem el a Blanchir étteremben, tudva hogy én is készítettem az ételek többségét. Így aztán valóra vált a mondás,
no edd is meg amit főztél.
Megettem, amivel magamat megleptem.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése