Címkék

2012. március 7., szerda

A leleményes Hugo

Az idei Oscarra készülve talán a két legnagyobb (arany)pálmát, a Némafilmes és a Leleményes Hugo vitte, mindketten egymás ellen  versenybe szálva  vintage filmezés témájával. Az, hogy honnan indult, és ki kezdte a témaválasztást..., az érdekelne... :)

Míg a Némafilmes maradt a poros, de hiteles színházi kosztümnél, a Leleményes Hugo újraszabta azt, és a puccos kirakatba rakta. Hadd ámuljon a világ. Sikerült is.
Maga a történet, - az alapsztori a könyv alapján neten bárhol elolvasható- viszonylag egyszerű, és ez a filmen sem lett túlbonyolítva. Árva kisfiú, otthont keres, nehézségek, szülői emlékek (Jude Law), barátság, titok, meglepetés, rémisztő álom jókis képekkel, új család. Mégis van varázsa, és ami érdekes, hogy az Oscar díjátadón a legjobb vizuális effektusokat bezsebelő film, nem csak a látnivalók miatt telepedik rá az ember szívére. A rendező Martin Scorsese mesterien bánik a képek, és hangulatok összefűzésével.



Az egész pompás látványvilágot azonban mégis valami folytonos bús borongás járja át, ami kiemeli a "gyermekfilm" kategóriából. (Hátha még maradt volna az erdeti történet, nem ilyen happyendes!). Ben Kingsley is csak a végére elevenedik meg,  az elején egy nem túl szimpatikus, de nem is jellegzetes szereplő, egy karakter a sok közül, - a végére igazi jellem lesz, és arcot ölt. Így lesz a keserű öregemberből Georges Mélies a filmtörténet egykori ünnepelt királya. Míg közben Hugo is változik: a kisstílű de ügyes tolvajból szentimentális gépészmérnök lesz, olyan metamorfózis ez mintha becsületes politikusról, önzetlen ügyvédről, vagy biokertész piacosról beszélnénk. Egy csodálatos mese. És nem is akar másról szólni a film. Egy kisfiúról, aki megjavít egy órát, egy felhúzhatós egeret, egy robot-írógépet, és pár emberi kapcsolatot. "Fix it" - hangzik el párszor. Ez utóbbiba jól illik Sacha Baron Cohen figurája, akinek úgy sikerül megváltoznia, mintha az Indul a Bakterház „Patása” a Roxfortba induló vonatra várva a King’s Crossi vasútállomáson feladván Bendegúz kergetését a meséskönyvekből Toscanaba vándorolt szende gyufa és virágáruslányába esne mély szerelembe. (És valóban: Tessék, kissé így is van!)

Közben a másik szálon felbőgnek és kerregenek az avéttas filmvetitők motorjai és az arcunkba tolják a filmezés kezdeti időszakának ripacskodó képeit, a bénázós stop-motion technikákat. Van ahol erősen színezve, van ahol a 3D-t kihasználva, kissé bárgyún elénk vetítve (a halak, és rákok a forgatáson), természetesen az elmaradhatatlan Verne Gyula (ez ilyen magyar móka volt akkoriban ez a magyarosítás) utazás a Holdra c. filmjének elbohóckodásával, és a klasszikus szemen lőtt Hold képével.  
A pályaudvar, és főleg az óraszerkezet látványa lenyűgöző, igazán élvezetes a 3D főleg amikor Sacha Baron Cohen beletolja az arcát a képünkbe, miközben Hugó arckifejezését próbálja megérteni. A kutya-Cohen együttes párosítás is jó, kicsit modern a dobberman-kutya, de együtt mozog Borattal, aki belesimul a szerepbe, de mégis egy kicsit "önmaga". Pulival lehet hülyén nézne ki, ez egészen illik az arcához. :)

Melies és a felesége a végén játszik igazán jót, főleg az öreg, addig az ember nem tudja őket hova tenni, de jól sikerült a fiatalítás/öregítés is. Néha direkt szúr egyet Scorsese, hiába mese, ő azért tud szúrni, úgy, hogy azon ne lehessen nevetni. Kihullanak a könyv pernyéi, meghal az apa, nem indul a szerkezet, könyvet kap a nincstelen gyerek. Mégsem giccses. Színben, képben, látványban valóban mesevilág, bár a vége felé már avul a titok, és leplezetlenül adózik Scorsese Melies munkájának. Kicsit nyűgös is a dolog, de végül minden jóra fordul, s a folyamatosan kissé melankólikus hangulat akkor vált át igazán meseszerűen széppé, amikor a tönkrement robotra azt mondja Mélies: de hiszen pont ez volt a dolga. Azaz, összehozott valamit, megjavított valamit: ami a kisfiú, Hugo álma is volt.

A film élvezetes, látványos, 3D,a zene pedig kellemes sanzon, a lemezjátszónál Howard Shore produkálja a talpalávalót, teljesen stílusosan. Ami kicsit kiábrándító: feliratos. legalábbis amikor én néztem még csak így ment. A 3D alatt -fel és le- fókuszálgatni lehet, de ezzel értékes másodperceket veszítünk a látványból. Hiába a feliratozás ügyessége (nem kerül takarásba, nem ragaszkodik a képközéphez, hanem hajlamos két emeber közé tenni azt, ügyes) ami nekem újszerű, és tetszettős volt, hiába az angol nyelvtudás (még a sznobok is csak rákukkantanak a feliratra, ha másért nem, hogy, na ezt most, hogy fordították), mégis egy kicsit kizökkent a meséből.

Scorsese filmje szép is jó is. Melankólikus is, meg nem is. Giccses heppiendes, meg nem is. Így történt, .. meg nem is. Mégis élvezetes esti mese.. felnőtteknek. A történet egyébként gazdagon illusztrált könyv formájában is kapható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése