R-GO Koncert -.a II. kerület napja, csikidámdám-csikidámdám

Nehéz felvenni a versenyt a Budavári Sörfesztivállal egy forró júniusi nyári napon, a II. kerület mégis megpróbálta. Nem volt annyira reklámozva, nem volt óriásplakát.

Szerencsére Eszter megtalálta, aztán elmentünk inkább erre.
                                                Már csak azért is, mert itt fellépett az R-Go.:  )

A Budavári Sörfesztivál egyébként belépős, fizető-feltöltő-kártyás volt, nem kritizálnám, mert nem voltam ott, de elmondások alapján ez a belépős, kártyás, bérkorsós, kauciós, sorbanállós rendezvény volt, ami megnehezítette a ki és belépést, és eleve keserű szájízt ad, ráadásul a sörön kívül nem sok ismert előadót prezentált. Ezt ilyen lehúzós, maximum jó drágán bebaszós rendezvény skatulyába tenném.


Ezért is volt jó ötlet elmennünk a II. Kerületi napokra (közünk nincs a II. kerülethez,  egyébként), merthogy ingyenes, és a programok is sokkal jobbnak ígérkeztek.

Míg a sörfesztiválon, szombaton hazai emlékzenekarok (ZZ Copy, Joe Cocker Copy) léptek fel, a II kerület megörvendeztett minket pár "Megasztár" fellépővel, (őszintén szólva nem ismertem egyiket sem), majd egy R-GO koncerttel.Na azért az már valami!

A kerületi napokba egy ízek utcája is beletartozott, ahol a szervezők szerint "II. kerületi bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, szerb, ruszin és ukrán szakácsok mindig ínycsiklandó finomságokkal kényeztetik a látogatókat.", sajnos ezt vagy nem találtuk, vagy nem volt elég jelentkező, egy amerikai hotdogos lakókocsin, és ezer forintért kürtös kalácsot áruló magyar (székely?) nemzeti konyhán, és a kakaos nyalókán, medvecukor árusokon kívül nem sokat találtunk a nemzeti konyhákból, és vendéglátásból. 

Vagyis de, egy árnyékos helyen 400 Ft körül volt a nagyfröccs, előtte kóstolgathattál a borokból, a csapolt dréher is ennyi, kétszáz a libazsíros kenyér lilahagymával, de teljesen kulturált, és vevőbarátkiszolgálás volt,  hideg sör volt, és árnyék is, ami a Millenárison ritka. Innen indultunk az R-Go koncertre. Onnan tudtuk, hogy lassan kezdődik, hogy egy drappszínű katonai zubbonyos, szafarikalapos, kb ötvenes úr elöttünk vett sört. Indultunk is hamarosan .
(Előtte énekeltek persze némi megasztárosok, de mint mondtam azokat nem ismertem.).

Az R-Go koncert? Vicces, mert nem vagyok R-Go rajongó (vagy már igen?), viszont fiatalkorom elmaradhatalan élménye és meghatározója volt Szikora Robi, főképp a Ballag a Katonával, amit még a BRG27-es, és egy MK Panasonic egyhangszorós segítségével vettem át kazettára hangszóróról .(Persze közben csendben kellett lenni, és a BRG csak lejátszani tudott. Később egy sztereó videotón rádiósmagnóval már a rádiból is felvehettem).

Az R-Go koncert: Szikora Róbert az elmúlt 30 évben csak kb. 10 évet öregedett, kortalan előadó. Hihetetlen vehemenciája, az éneklés és a közönség iránti tisztelete most is olyan hatással volt rám, mintha egy nyári strandon lennék, és csajoznék, és közben szólna a csikidám.
Robi nem változtat, nem akar megfelelni, marad a csikidám, a gidák, a szafarikalap. Közben mégsem avéttos és erőltetetten retró, nem szánalmas visszatérés, hanem inkább egy ritka pillanat amit elcsíphetsz a múltból, és bulizhatsz, felhőtlenül, felelőtlenül, gond nélkül. Ahhoz képest, hogy ingyenes rendezvény volt, és kb. egy órás fellépésre számítottunk, kaptunk egy majd két órás igazi koncertet. A hangosítás, kitűnő volt, (azért pár év tapasztalat van mögöttük), az énekhang nem csorbult, sőt, majdhogynem azt hittem playback, annyira jól szólt, de a kiszólások, az ének, a zene alapján mégis élő volt, teljesen profi produkció.

Robi az előadás közben többször átöltözött, habár egy ingyenes délutáni koncertről beszélünk, ennek ellenére, teljesen komolyan vették, és mindent beleadtak. A ruha hol a korai szafaris, majd a ballagakatonás, végül a Hungáriás időszakot idézték. Természetes a két Gida, aki most Kinga és Noémi, szépek dekoratívak, hozzá tartoznak a show-hoz.

Hol csak lengén öltözöttek voltak, hol meg mintha egy osztrák hegyi vendégház Hausfräuleinenek lettek vola beöltözve, keverve a 60-70-es évek pöttyös-ruhás, napszemcsis, zoknis-fekete-magassarkús divatjával.  Show volt így is, mert az volt, az R-Go nem egy koncertet adott, hanem egy show-műsört, zenét, emlékeket. Jól megfért egymás mellett a csikidám, és a rákendrollos Hungáriás csámarina.

Robi így hatvan évesen is tiszta erőből nyár, és nem nyál, nem giccs, nem a retrót, meg az emlékeket tapsoltuk, hanem a koncertet. Teljesen dinamikus, látványos, és hangzásban is profi koncertet adott elő az R-Go.
Robi egyébként erősen keresztény, és hát.. nem mondanám, hogy nacionalista, de hazaszerető beállítottságú, így a Ballag a Katona alatt is erős zászlólobogtatás volt, de ez úgy érzem bőven belefért.


A klasszikus Ballag a katona, és a Szeretlek is meg nem is csak a visszatapsoláskor jött elő, ezt viszont hiányoltam, hogy  korábban nem volt. A Ciao Maréna, és egyéb Hungária slágerek is ütöttek, jó volt visszahallani őket, no de ezt a két klasszikust, csak egyszer és utólag lejátszani? Talán ezzel akarták ütőssé tenni a hangulatot, hogy az ilyen nyikhajok mint én is csak pozitívumot írjanak a koncertről.

A Millenáris egyébként remek hely, van benne tó, akkora aranyhalakkal mint egy harcsa, (gondoltam is, hogy mi lenne, ha egyet, leütnénk és hazavinnénk megenni) , szép kicsike fákkal, viszont minimális árnyékkal, majd meg lehet dögleni a nyári forróságban. Az árusok is csak nézegettek, a legnagyobb sörsátor előtt sem volt sor, (odatűzött a nap), pár hotdog, lángos, és kürtöskalács áruson kívül nem volt sok vendéglátóipari kitelepülő.

Szerencsékre találtunk egy jó helyet, mint fentebb említettem, ami egész nap árnyékban volt, így viszonylag hűvös volt, az árak teljesen elfogadhatóak voltak, vécé a közelben, a borokból kóstolót adtak, ha tisztán, vagy fröccsbe kérted. A libazsíros kenyéren kissé vékony volt a libazsír, viszont a lila hagyma, a fodros saláta, és az igényes vastag éttermi szalvéta teljesen exkluzív érzést adott még ennek az egyszerű zsíroskenyérnek is.

A koncert végén mikor is visszatértünk, még ittunk egyet, meg találkoztunk rajongókkal. meg is kérdeztünk egy vendéget, hogy ugyanmár, hol lehet venni ilyen 'R-GO"-s sárga papírzászlót, de mondta, hogy ezt a rajongói klub csinálta saját maguknak.Na az már milyen komoly. :) Mit szólsz, milyen az élet? :)

(Tényleg sok szafarikalapos, zászlós,  katonai zubbonyos, kitűzős rajongóval találkoztunk)


A végére a nap, és a fröccsök kissé fáradttá tettek minket, de a utána is ott koncert hangulata, és a számok dallama utána is ott járt a fejemben. Hatalmasan jó koncertet adtak Robiék, nem hittem volna, de nagyon élveztem, és köszönöm Eszternek, hogy megtalálta és elvitt. Jót ettem, jót ittam, jót buliztam, az a fontos, az a fontos, hogy élek,  eRGo : Létezem! :)

Csikidam, csikidammdamm, csikidammdamm,
Csikidammdamm, csikidammdamm.