Címkék

2013. október 15., kedd

Catania III - Első nap: Érkezés, tengerpart



A repülőút csodás volt, végig napsütéses idő, felhők, tenger és a repülés élménye...
A leszállás teljesen simám ment, talán pár perccel korábban is érkeztünk. Közben a reggeli fényben már láttuk Szicília szigetét, az Etnát, a városokat, hegyeket völgyeket.. Sőt a tengerpartot is természetesen, ahol hajók, strandok sorakoztak. Jihhhááá, megérkeztünk Szicíliába !!! :))

 



A repülőgép szépen leszállt (taps, asszem nem is volt) fél kilenc körül, felvettük a bőröndöt, és kimentünk a reptér elé, hogy válogassunk a taxikból, vagy felüljünk egy buszra. Itt jött egy pofon, mert taxi az kb. 1, azaz egy darab volt, és épp elvitt egy utast. Jó akkor menjünk busszal. Vettem két jegyet egy számomra ismeretlen busztársaságra (van vagy három szerintem) ami a belvárosba visz, de kb. félóra várakozás után az sem jött. Jó, elég. Legyen taxi. Persze nem úgy megyám, hogy leintünk egyet... Vagy alkudunk az ottani hiénákkal.. Ááá.. sorban álltunk a droszton, és ha jött egy taxi, vitte a következő utast. A taxis sorban-állás végülis félóra után bejött, és kb. egy óra után végre felvett minket is -mint soron következőt- egy Mercis.

Beültünk csomagokat elhelyeztük. Próbáltam a miniszótárból vett olasz-tudásommal, illetve plusz angolul-németül kommunikálni, de a szálloda címének olasz bediktálásán kívül (azt betanultam!), szerintem hangyafasznyit sem értett belőlem.. Mivel még délelőtt volt, és ragyogó napsütés, kérdeztem a "wics is févorít, bícs? Playa? Donda esta favouribla playa in Catania? Kvántó kosztá taxi playa?" Végülis kiderült, hogy tengerpart kb 5-10 km-re van, és kb 20-30 EUR-ért visz ki a taxi. Ja és, hogy a Lido Azurrot ajánlotta. - Azuuro! - mondta. Én is rátromfoltam, és elkezdtem dúdolni Adriánó Cselescsávó dalát, hogy "azzurró íl pomereddzsó e tropo.. Azzurooo..." .. kb ezt az egy sort tudtam, azt is rosszul, de taxisnak annyira tetszett, hogy végigénekeltük az utat. (Főleg ő, én néha dádádá, nánáná azzúró.. nánááááá).

A közlekedés még taxival is néha ijesztő volt, a sávok, táblák tájékoztató jellegűek, néha bekanyarodott ide oda, körforgalomban sem volt európai jelleg, a sávok, ilyen kiszorítósak, ha beférsz mehetsz. Volt, hogy egy betolakodó német rendszám láttán kiköpött egy nagyot az ablakon, hogy " dajcsland pfffhehujj" ,de kb 30 Euróért végülis letett minket a szálloda előtt, és a közösen elénekelt dal hatására, kézrázással, bemutatkozással, és majdnem összeölelkezéssel zártuk az utat. :)) Persze a majd harminc eurót simán levarrta tőlünk ... :)

Megérkeztünk a szállodához, ahol leraktuk a cuccunkat, a szobába de így még délelőtt nem tudtunk bejelentkezni, így én egy személyzeti klozetban átöltöztem, és irány a tengerpart. Szállásadóinktól megtudtuk, hogy teljesen felesleges taxizni, mert a szállodától 2 percre van a buszmegálló, és onnan a D1-es busz egyenest kivisz minket a tengerpartra. Mindez 1 EUR ért, amúgyis volt buszjegyünk (lásd megérkezés), így naná, kipróbáljuk. A cuccot lepakoltuk, csak strandfelszerelés volt nálunk, és tényleg a következő kereszteződésben ott volt buszmegálló, a nekünk megfelelő busz jelzésével. Mondjuk menetrend az nem volt, hogy mikor, vagy hány percenként óhajt közlekedni a járat... Szedett-vedett olasz-angol-német-spanyol kérdésekkel próbáltam a várakozókat válaszra bírni, de mosolyogva elkezdtek valamit iszonyú gyorsan olaszul hadoválni. Én meg mosolyogva bólogattam. Közben vártunk. Jött egy busz, az nem a miénk. Jött mégegy, na ez D1, ez lesz az, a buszmegállóban állók is mondták, hogy "fortuna", mintha sorsolással döntenék, hogy melyik busz jön éppen, és örüljünk neki. Érdekes módon, senki nem sietett, senki nem idegeskedett, majd jön a busz, ha akar, kb. ez volt az érzésem. Akinek meg korában jön, az szerencsés. Felszálltunk a buszra, érvényesítettük a jegyünket és leültünk. Ahogy haladtunk a városközpont felé, egyre több fiatal szállt fel, gyaníthatóan strandfelszereléssel. No, ez az, majd ahol leszállnak, mi is ott. A pályaudvarra beérkezvén megtelt a busz strandra igyekvő fiatalokkal, hangosan, erősen gesztikulálva "beszélgettek". A pályaudvaron volt két ellenőr is, formaruhájukban felléptek a busz első lépcsőjére, néztek pár jegyet, mi is szorongattuk az érvényesített jegyünket, de a a busz belsejébe nem jutottak el, meleg volt. A kissé kövérkés izzadós Torrente típusú ellenőrök leszálltak, majd visszaültek a pályaudvar padjára. Hát ennyi volt az ellenőrzés. A busz végülis végighasított innen a parton át, mindenhol szálltak le páran, láttunk kb. negyven strandot, ingyenes, miniatűr, csúnya, szép, de seholsevolt tömeges leszállás.

Lassan csurogtak lefelé az emberek, a végén azt vettük észre, hogy a "Playa' végén vagyunk, rajtunk kívül alig vannak a buszon (konkrétan már szinte senki) és a busz valami kertvárosi részbe megy, olaj, és citrusféle fák közötti ültetvényeken át, amolyan hobbikertekig. Végül kb. fél óra után egy buszfordulóban visszafordult.


Mi meg ültünk, és néztünk, mint hal a szatyorban. Na onnan nagyon figyeltünk, és végülis visszafele leszálltunk (igaz egy megállóval előbb) az Lido Azurro strandnál.

Végre! Irány a Strand, fürdőzés a kellemes, lágy sós Földközi-tengerben !

1 megjegyzés:

  1. Az ellenőrök ügyet sem vetettek ránk, volt, aki az orruk előtt dugta be a jegyét a lyukasztóba, és még segítettek is neki. Ezért egy BKV ellenőr letörné a kezed. Visszafelé már nem izgultunk mi sem a jegyünk miatt. :-) A strand szuperjó volt, gyönyörű, tiszta víz, fehér homok, pár méterenként baywatch-tornyok, és még a parton hagyott cókmókunkra is figyeltek a partiőrök. Volt vízi aerobic és valami karaoke-szerű móka egy színpadon, tánccal. Az étteremben finom kaja, isteni jégkrémek, könnyű sörök. Hiába, tudnak élni a szicíliaiak! ;-)

    VálaszTörlés