Túra a Keszthelyi-hegységben Gyenes-Vonyarc

Nyaraláskor mindig adódik, -és kell is hogy adódjon- (minimum) egy nap, amikor nem süt olyan erősen a nap, hogy napozni és strandolni lehessen, nem zuhog az eső, hogy az ember otthon -márhogy a duplaágyon a szálláson-  maradjon, vagy múzeumba szaladgáljon, mégis szép az idő, és nincs nagy forróság. Persze a fenti tényezők az elvetemült túrázókat sem ijesztik meg. Node az egyszeri nyaralót? Túrázni azonban jó. Kerítsünk rá alkalmat, keresünk egy nem túl forró napot.

Nooo eeeeeezt hívjáák kirándulóidőnek! Hurrá.  Na nekünk is volt egy ilyen nap, felkaptuk a nemkispénzértdirekterreacélre vett túraszandált, és neki a hegységnek. Én bevallom, nagyon szeretek túrázni. Be volt kérem szépen szerezve a helyi túrinformból térkép, előtte könyvesboltból túristatérkép, meg minden. Teló GPS-re állítva. (Nem ért semmit) Térképből én egy lapozósat vettem, már tudom hiba volt, de nem tudom ki szerkeszti ezeket, de valami hihetetlen balfasz módón van prezentálva. Az egyik spiráloldalon még a falu, majd a túra fele, majd a 26.-ról lapozz át az 52.-re, hogy megnézd, hol folytatódik az útvonal. Ami lényeges, az a lap alján, meg tetején, semmi koncepció, csak fel van darabolva mint egy darab marha, pörköltnek.. .. A túraútvonalak összevissza, a jelzések érthetelenek.. Áhh... Lehetetlen. Hülye városi túrista, meg elhiszi, megveszi, aztán okoskodik a térkép fölött, meg lapoz. A baromja (én).

Így történt, hogy nekivágtunk. Túránk elős állomása még Gyenesdiás, a Havas Boldogasszony templom, a falu belterületén, közvetrlenül a főút mellet. Be nem mentünk, de kívülről jól nézett ki, látszott rajta a felújítás. Innen jött az észak felé tájolódás: elindultunk a hegyek felé. Az első állomás a XII századból megmaradt Darnay pince lett volna, amit GPS, cím, meg egyéb alapján megtaláltunk, de egy vályogfalú nádtetős körbekerített és főképp ami fura volt - magántulajdonnak tűnő- hétvégi házon kívül semmit nem találtunk. Se tábla, se csengő, se semmi. Lehet rossz helyen voltunk (a cím stimmelt!), de ennyi.

Gyerünk tovább. A térkép alapján le akartunk vágni egy kanyart, de most mondom senki ne menjen fel a Kistücsök, (vagy Nagybogár, vagy Szitakötő vagymi) utcába, a Vadlánlinkhez NEM lehet onnan átjutni. (Nekünk is egy helybeli néni mondta, miközben locsolta a virágokat. Még egy kicsit sokat is beszélt, de lemondta, hogy le van zárva, meg nem mi vagyunk az elsők, meg mindenki beszopja, meg kömben is hallani a túrázókat olyan közel van, csak nem a telkeiken át. Amúgy még egy óra. No mindegy.)

Na tovább. A túristautakat szépen kitáblázták, fel van festve minden. Irány a hegy, a sárga csíkkal jelölt úton haladunk. A Vadlánlik egy kis barlang-szerűség, Pontosabban "emberkéz által bővített széleróziós fülke". Katt ide a részletekért. Mindegy, az oda vezető út festői (hűű ez de közhely), a kis barlang és környezete kellemes pihenőhely, látványos-fényképeszkedős, mégis csendes, és szép. Állítólag titkos pálinkafözőhely is volt egykoron, na még szimpatikusabb lett.
A név eredetét nem kutattam, nekem elég volt akkor az általam kreált, a barlangra utaló hülye-, és obszcén vadlány-lik magyarázat.

Amúgy nagyon szép kirándulóhely, már csak ide is megéri eljönni. Gyerekkel, hülye felnőttel (én) óvatosan, mert valójában vannak sziklás részek, ahonnan le lehet esni, vagy gyávábbaknak (én) remegve kapaszkodva letekinteni mivel a barlang bejárata felett vezet a túristaút. Szép, és romantikus környék ez, fákkal szegályezett kis ösvényes, egy laza piknikre is érdemes kilátogatni ide. Tényleg szép.

A sárga csíkos utat követve következő túrapontunk a Berzsenyi kilátó. Túránk útján éríntjük az erdei tornapálya egyes állomásait, ahol a swin-power/ total fatreducer / allmoving specilas - tévéshopos tornaeszközöket megszégyenítő, - pár tuskoból, szegből, és madzagból összerakott- fittness pálya áll rendelkezésre. Mi is felálltunk egy ilyen forgó izére, aztán csak tekertük a fenekünket, csak tekertük, csak tekertük Horst Fuchs is elámult volna a szenzációs lehetőségen.... :)

A Berszsenyi kilátó immáron már kb 4 kilométerre van kiindulási célunktól (nem beszélve a kis kitérőktől, de az nem az én hibám, az ott lakó néni is megmondta, hogy nem jó a térkép).

Ami viszont fogad minket, az az erős szél. Hihetetlenül erős, a korábbi szélcsendhez képest, a kilátóba fúrt csavarlyukak hézagai mellet befúvó szél, szinte állandó sipolással jár. A sapkát is jól a fejünkbe kell húzni. A kilátás odafentről viszont tényleg csodálatos. A tó, az erdők, a túlpart, a felhők az éggel, tényleg lenyűgöző, és felejthetelen! Ilyenkor kezd el az ember fényképeket csinálni, amin utólag alig valami látszik, hisz nem tudja visszaadni azt egy kép amit egy szem látómezeje, és fókuszálása. Érdemes kirándulni ide!

Innen egy hosszab útvonal következik, kb 2-3 kilométer a Büdöskútig. Nem titkolt szándékunk a vízvétel de persze addig is szép út vezet, sőt az egyik legszebb, a sárga csíkkal jelzett túristaúton. Közben útba esik, az Őreg-Szék-Tető felé vezető út, és nagyobb kitérővel elérhető a Hatlábú Pajta is.
Mi ahogy mentünk ez előbbit szerettük volna megtalálni, de egy lepukkant vadászlest találtunk, ami ugye nem az. Talán csak nem ez a Háromlábú Etetőszék? - kérdeztem Esztert, aki ezen csak nevetett ki tudja miért. Mindegy, tettünk egy kitérőt, de azt az eteőszéket nem találtuk meg. Sajnos ez kimaradt az életemből.

A Büdöskút innen már nem volt messze, egy vaddisznós-őzlelövős vadászhely magasles, és a hozzá tartozó vadálomány mészárlására kialakított terület után, majd egy bekeritett kukoricás után ott is vagyunk -kb 1 km.. (Hogy senkinek ne legyen lekiismeretfurdalása: a szállást kiadó házigazdánk édesapja is elmondta, hogy mekkora kárt tesznek a vaddisznók a termésben, és túl vannak szaporodva, így a vadászat az igazából vadgazdálkodás. És egyszer ő is egy akkora nagy kövér disznót lőtt, hogy tényleg nagyon kövér volt, hogy olyan nagy, kövér).

A szinte már Balatongyörökhöz tarozó Büdőskút egyrészt természetvédelmi terület, mely nevét a helyi forrásról kapta. Ami a bauxitbányászat miatt kiapadt. Tehát nincs forrás Eszter, hiába is kerested !  Ezt most azért hangsúlyozom, mert több túristatérképen is, mint forrás szerepel, mi is kerestük, de nem találtunk egy csöppnyi forrásvizet sem. Csak egy a Lost sorozatra hajazó betonbunkert egy fedővel. Ami alatt valszeg a forrás volt. Egykor. De azért egy kicsit átbaszás, hogy forrás jellel adják ki a térképet, meg a túristaútvonal is olyan, meg a neve is. Aztán odaér az ember, oszt van egy nagy mező, vaddisznószarral, meg nyúlszőrrel, kutyagumival, meg bagolyköpettel a fák között. "Oszt csá. "
Itt található egyébként egy esőbeálló, tűzrakóhely, bringaút és több túristaút kereszteződése. Ez egyébként gajintos, a mellette levő kőbányával együtt, jó kis pihenő, szalonnasütő, esőbeálló, találkozóhely.

Ami tényleg szép az az erdészház, ami a büdöskúti pihenő melletti lankákon, mégis attól elszeparálva egy gondozott mező közepén fekszik. Fákkal körbevéve, a lemenő nap fényében különösen szép. Ha sok pénzem lenne, itt ellennék pár napot, ha mégtöbb akkor pár évet is. Mer azér a környék az nagyon jól néz ki. (Vajon a vadászházban van-e víz? És ha igen a wc-öblítés a büdöskútből táplálkozik-e? Mert ha igen, az főnyeremény. Nagydolog után lehet mondani, hogy nem, nem én kakkantottam büdöset, hanem ez fránya büdöskút, most különösen aktív).

Elfogyasztottuk a szendvicsek maradékát, és mivel közeledett az este, úgy döntöttünk, hogy nem keressük a látványosságokat, hanem egyenesen levágunk Vonyarcvashegyre. Ehhez egy picit vissza kellett menni, és onnan kb 3-4 km még Vonyarc-észak, keresztül a Cser-völgyön. Előnye, hogy semmi nagyobb domb, vagy völgy, hátránya, hogy semmi extra egyszerű erdei- mezei út. Ilyen hosszútára tehettek volna egy kilátót. Vagy egy kutat, amiről utólag megírják, hogy sajnos a bauxitbányászat/ aranyláz/ fakitermelés / hódkufircolás / miatt elapadt. Kissé egyhangú és látványban szegény út volt. De ez volt a legrövidebb vissza a civilizációba.

Sajnos Eszterke előző napokban túlzásba vitte a napozást, ám hiába volt zárt ruhában, olyan mértékű irritációt kapott a szervezete az előző napi nap, és az aznapi mozgás következtében, hogy vonyarcról egyenesen kórházba kellett vinnünk közelgő anafiláxiás sokk feltételezése miatt.

Szóval óvatosan mindeni a napozás utáni túrázással!!! Ha nem vagy biztos benne, inkább ne csináld. Szerintem -sajnos- mostanában mi is ki fogjuk hagyni a túrázást, de hát félre a káros hóborttal, az egészség az első!

Szóval másnak is ajánlom ezt a kis útvonalat, frankó, nekünk is csak a végére baltázódott el, ez van, sajnos, de összeségében egy szép kis útvonal, látványos, kikapcsol, és nem is nehéz terep, mindenkinek ajánlott!
A túra hossza kb 10-12 km lehetett. Időtartam kb 4-5 (najó kb 5-6) óra. Eredetileg úgy terveztem, hogy Vonyarcon buszra, vonatra szállunk (így kb. 12-13 km)-, és úgy vissza Gyenesre, de Eszterke rosszulléte miatt, kocsival mentünk az ügyeletre. Üröm az örömbe, a tanulság egy, aki leég ne túrázzon, tanulság kettő, aki nem bírja a napot, vigyázzon a bőrére és ne égjen le, tanúlság három, aki leégett, és túrázni akar azt vigyük árnyékba, itassuk sok folyadékkal, s ha már nem szorul ápolásra, akkor kerekedjünk fel magunk, s járjuk be a vidéket, és ha felépült a párunk, csak utána cibáljuk bele ilyen hülyeségbe.
:)
Íme az útvonal: