A közösségi kertben, a számunkra kijelölt 35-ös parcella ontja a friss zöldségeket, főleg ezeket a tökféle (nagyságra) naggggyonfinom paradicsomokat. (a típusát nemtudom. befőzni szokták, mert jó)
Az előzmények itt találhatóak, azóta kissé változott a helyzet. :) Érdemes összevetni a képeket, komolyan fejlődtünk azon a kb hét négyzetméteres parcellán, amit kaptunk / bérelünk.
A kép nem photosop, talán ha 2,5- 3 hónap a diffi.
A szüretelt növények abszolút bio termékek, se kemikáliás növényvédelem, se permetezőhelikopter, se rézgálic, se rézfaszúbagoly-örlemény, se lófaz. Bár arról nemtudok, hogy valaki a telesoppos dr. levin féle mágneses karkötővel kötötte-e föl a paradicsomot, de még az is belefér.
Bár ugye itt a nyóckerben ugye minimálisan szennyezheti a közlekedés a növényeket, (minimálisan, mivel macskaköves szűk egyírányú utcákról van szó) korántsem annyira mint egy autópálya, vagy autót mellettit. Nincs a közelben elszaporodott vagy mutáns bogár-, lepke-, hernyó-, lisztharmat, bükköspityu, pöttyösgenya stb.- faj (eddig ugye itt nem volt a száradó ecetfákon mit enniük), a levegő olyan amilyen, az máshol is ilyen. A fúrt kút bevizsgálva, a hivatalosan kiadott értékelés szerint, minden bőven határérték alatti, elvileg inni is lehetne belőle olyan tiszta. Lenyomni meg olyan nehéz, hogy egy kert meglocsolásához váltott karral dolgozok, nehogy valakinek gyanús legyen, hogy mitől combosodott ki a jobb karom. :)
Másik ilyen tényező a kerületi sajátosság, azaz ami elérhető, azt "esetleg" élelmes emberek elviszik, nos ez nálunk nem gond, ismét csak a középső telekrész miatt. (kerítés, szögesdrót, lámpa). Nem lóg ki a tök az utcafrontra.
A harmadik is ezzel kapcsolatos, ugye van aki szerint a klasszikus zene növeli a terméshozamot, nos itt a nyolckerben a szotyizós, házelőttatlétatrikós, ráérős, lebarnult emberek, javarészt Nótár Mérit, meg mulatóst bömböltettek, de a vidéki palántákról származó paradicsom nemhogy nem bánta, hanem valszeg rekord méretekbe nőtte magát. (Erről majd külön kép, poszt). Egy szó mint száz, a napi locsolás, a szeretet, meghálálta magát. Meg minket a kert.
A bazsalikom együtt lett ültetve a balkonládással, de odakinn, akkora bokor van, hogy a sok paradicsommal együtt nem győzünk bruschettát enni, a balkonba meg fonnyad egy teszkós méretű kis bizbaz. Amúgy ez remek egy nyári étel, már ha jól van elkészítve. (Mondjuk nem kell ozzá nagy tudomány, de lehet kritizálni, ahogy én is megtettem már :) ).
Érik a padlizsán, én ezt nem értem először lilul, de nemteljesen, mostmeg kissé sárgás? De nem rohad, nem azért. Lesz belőle jóféle padlizsánkrém, másnak nemnagyon jó ez a tökféle, én legalábbis nem rajongok érte.
A lestyán nem domborított valami nagyot, ültetés előtt akkora duma volt, hogy "embernagyságúra" megnő, meg tessék vigyázni vele, hát bazki sajna egy kis faszvirágzatú bizbaz. Na jó... van rajta levél. Állítólag évelő, hagyom a helyén, oszt jövőre csak megembereli magát. Akkor meg lehet akkora lesz, hogy megesz.
A csilit leszüreteltük, attól egy évig csípőset lehet kakkantani, annyi lett, meg erős is, na az héccencség.
A zeller viszont - mondjuk főleg a friss levélért termesztettük- remekül érzi magát. Gumót nemnéztem, nemérdekel, a friss zöldjét vágom egyelőre, zőccségesnél egy gumó 60 FT., azért nem fogok röntgennel kutakodni a kertbem hogy "na te zeller, mekkora gumód van, te?". Marad a levél egyelőre.
A zöldfűszer növényeket amúgy elkezdtem betakarítani, felhasználni, eltenni, erről majd talán később.
PS: a kert ajándékai, melyet saját haszontalan létünk fenntartására és kilóink gyarapításra az éltető föld kisemmizésével kizsákmányolunk, ad még egy pluszt is. Van azért ott a közösségi részben tennivaló, pld. kisarabolni a gazt, elégetni a csekmetet, meg ilyenek. Szóval holnapra be van tervezve egy közös (kettes, nem nagyközösségi) kertrendberakás, csekmetégetés, majd "tábortűz", és frankó grillezés, kalabászsütés, szalonnázás, vagy ahogy "arrafelé" (heves megye?) mondják: "csurdítás".
A blog közös olvasása közben igény merült fel egy kis szótárra (nemhiába, Zala, meg Heves nincs közel, Bp, meg ott van ahol van, középen, oszt mégsem ismerik a zokos népek ezeket a szavakat )
:)
- csekmet: Zalában és Nyugat-Magyarország egyes részein használatos szó: Bozót, gaz, elvadult,
elburjánzott növényzet
- sarabol: Sarabolóval sekélyen kapál. Füvet nyír. ( nem kapálja fel, csak a felső részét vágja le)
- sercli: a kenyér vége, sarka, ami már nem szelet (máshol gyürke, domó, burnya)
- csurdítás: Nyársrahúzott és parázson pirított füstölt szalonna vagy füstölt sonka vöröshagymával ( ja, meg a nyílt tűznél sült szalonna, plussz kicsorduló zsír rácsöpögtetve a kenyérre, ez a lényeg, szerintem ezért csurdítás, de ezt kifelejtették a szakemberek. Bizonyára.)
Szép estét.
A kertet nagyon szeretjük és hálát adunk érte az anyatermészetnek, meg a KÉK társaságnak, hogy létrejöhetett és mi is részesei lehetünk. Nagy öröm volt várni, hogy beérjen végre az első termés. A paradicsom elég sokáig váratott magára, de annál zamatosabb lett az íze, gyerekkoromban ettem utoljára ilyen igazi "házias" ízű parit, ilyet még boltban nem kapsz. Isteni!
VálaszTörlésDe a paprika is nagyon finom, még zölden is. ;-)
És kifejlesztettünk egy új padlizsánfajtát is, a citromsárgát. Az ízéről majd később nyilatkozunk, a padlizsánkrém elkészülte után. Sok sikert a kertészeknek, vagyis nekünk!