Csőd a Karamell-Snack Kft.-nél.

Február 13 óta "tele vannak vele" a hírek.
Vége a Macskanyelvnek, a Zizinek, a kalocsai "eredeti" Ropinak?

Jut eszembe, a ropi az azért csak a Karamell Snacké volt. (levédett védjegy, és ők/mi kezdték először forgalmazni) A többi csak sóspálcika lehet. Mondjuk -tény- jó is az a ropi.

Az idézőjel azért, mert én mint egykoron ott dolgozó munkatárs egy szintén volt munkatárs véletlen találkozása kapcsán  értesültem róla. Másrészt hiába a híroldalakon, neten, a köz- és bulvárszolgálati médiumokban nem nagyon leltem a hírre. Hogy sz'tem miért azt később, de sejthető..

Az egyik legrészletesebb leírás talán itt található, így csak belinkelném:
http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/csodbe_menekult_a_legendas_magyar_edesseg_gyartoja.510445.html

Idézvén Salamon Béla humorista szállóigéjét, "Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni" mesélhetnék, de üzleti etikai, és saját magam morális törvényeit betartva, csak a net hírei, és saját - cégen kívüli - véleményeimre építek.

Tények:
2010 októbere óta az Első Magyar Édesipari Holding a tulajdonos. (Részletek a fenti linken)
Ugyanezen évben jelentős jelzáloghitelt vett fel a cég, s bár a 2009-es 1.4 Mrd Ft helyett csak kb 1 Mrd. Ft-ot tudott forgalomként felmutatni, s az üzemi eredmény is 80 Mio-ról felére esett vissza, adóhatósági tartozásai jelentősen nem nőttek.

Mi nem működött vajon?
-A jelzálog alapú befektetés hosszú távra volt tervezve, akkor nem volt ilyen mértékű borús kilátás a hazai élelmiszerpiar helyzetére, főleg nem a zorbán kormány által bevezetett csipszadóra. (Bár ez csak a jéghegy azon csúcsa volt, ami léket vert a hajón. Nem maga a jéghegy.)
. Erősen visszaesett az élelmiszeripari fogyasztás, főleg ezen a területen. A jelenlegi gazdaságpolitika csak nevében, újságokban, és hirdetményekben támogatja a KKV-at, igazából messziről leszarja azokat.
- A lejárt hitelezések (központi, és beszerzési) tovább rontották 2011-ben a cég állapotát.

Mégis mi történt?

- 2011-ben sikeres reklámkampány keretében újult meg a Macskanyelv, az Ölts Nyelvet kampány, mely több kreatív díjat is elnyert, mégsem nyerte el a magyar fogyasztók tetszését, sőt nevéből adódóan bizonyos hatóságokét sem... (ami nem volt durvább egy 3 perces véletlen Echo TV-s jelenetnél, vagy egy való világ promónál).
- Ahogy a bejegyzés írta, megszűnt a kiskunmajsai telep, de nem a gyártás. A hagyományos kézi készítésű és valóban finom, kiváló minőségű konyakmeggy gyártása tovább folytatódott, csak Kalocsán. A volt majsai dolgozóknak ugyanúgy munkalehetőséget (bejárási lehetőséggel) biztosított a cég. Ezzel bizony meg lehet takarítani fix költségeket.
- Szervezeti személyzeti átépítések. Mindezekről annyit, hogy a logisztikai szolgáltatások kiszervezése, és a területi képviselők tevékenységét is átdefiniálták, melyet a 2011 nyarán új vezetéssel átvett management nem tolerált. Ezzel nagy titkot nem árultam el, hiszen a honlapon olvasható területi képviselők nagy hányada, egy egyszerű telefonhívással kideríthető, hogy nem dolgozik a cégnél.
- Adósságállomány. A cég sajnos - ahogy a cikk is írja, jelentős adóságállományt halmozott fel az évek során. Ez hozott örökség volt, a beszállítók bizalma nem olyan, ha valaki tartozik..
. Mint írtam, érdekes mód, nem kapott jelentős médiavisszhangot a történet. Hát igen ez nem 40 m2-es Aldi, nem izraeli tulajdonú szállodalánc, és nincs halálos áldozat. Még. Valami mégis megtört. Nem most.
Már tavaly nyáron.

Hánykolódott ez a szerencsétlen kishajó a hullámokon, de partra lett vetve. Leszakadt az árbóc, erős volt a vihar. Most rozsdásodik, öregszik. Eddig sem volt fit, de révész legyen a talpán aki partra húzza, majd újra vízre bocsátja a több helyen lukas hajót, amibe ömlik be a víz. Talán arra sincs pénz, hogy befoltozzák a lukat. Hogy újra vízre kerüljön. Ha nem is a vizet büszkén hasítva, de azon szépen biztonságosan elhajózva.

Magam részéről.
A válság közepén közös megegyezéssel én is megváltam a cégtől 2011 nyarán. Akkor még ment, bár voltak gondok, de a nyár nem igazán a csokoládipar fellegvára. Olyankor mindenki fagyit, vagy főttkukoricát vesz. Ez nem indok.
Sikerült pár költséghatékony megoldást találni, illetve olyan új üzleteket szerezni, melyek - ha nem is jelentősen- de permanensen némi bevételt jelentettek. Új vezetés, új elképzelés. Sajnos, nekik sem kedvezett valami. Voltak persze belső konfliktusok is. Most aki akkor okos volt, remélem most is büszke arra, amit tett. Mi okozta még? Vagy a recesszió, vagy a kapcsolatok, vagy a politika, vagy a veszteségminimalizálás.

Tiszta, büszke lelkiismerettel hagytam a ott a céget, mondhatni fillérre pontosan meg tudom mondani mennyi hasznot hoztam a cégnek. És ez csak a forintosított összeg, nem számolva a közvetett hasznot.

Véget ért valami, és a managementtel megváltunk egymástól. Most hogy olvasom a híreket, nem mondom (ki), hogy kárörömet érzek, inkább sajnálatot...

Magyar munkaerő, magyar tulajdonban, kreatív tapasztalt magyar munkatársakkal. Talán - lehetett volna benne potenciál- hisz én is igent mondtam a felkérésre, hogy ott dolgozzak.

Kár, hogy
el
lett
baszva.
Kár érte.
Őszintén kár.
És az igazán szomorú, hogy a felelősök talán sohasem lesznek felelősök.