Szóval csináltam egy ragulevest, annyi benne a különleges, hogy sütőtök is került bele, méghozzá a következő módon: kb. fél kiló pulykamellett kockára vágtam, (fűszer csak kis só, bors, zsálya) és hagymán megpirítotttam, majd került bele krumpli, és egy kis sárgarépa, semmi más, se zeller, se cukorborsó, az nem passzolna. Közben a felvágott sütőtöket a sütőben megsütöttem (a "süt" szó már undorítóan sokat szerepel, de hát, ha így hívják a tököt... a tűzhely, meg csak a felső részét jelöli a sütőnek -már megint süt-szó).
Tényleg, nem a sütötőkkel szokták reklámozni a prosztatabetegséges kapszulákat? Mondjuk azzal nincs gond. Ja, meg az jutott eszembe, hogy a bébiételek általában ilyen sütöőtökös variációk, de nem tudom miért. Könnyen emészthető? Édes? Vagy mi?
A leves kb. raguleves, tehát annyi vízzel ami kell a húsra, krumplira, majd mikor majdnem kész, a narancssárga tökbelet kikanalzva (kb. 5-6 evőkanál) egy kis lével, és egy kis joghurttal összekeverve összeturmixoltam, majd vissza, és összeforraltam, szerecsendióval fűszereztem, és buciban tálaltam. Ja a buci az ilyen zsömle, levágva a teteje, a belseje meg visszanyomkodva.
 |
| Itt még a fazékban, de aranysárgás színe már itt is étvágygerjesztő |
Kicsit sütőben átsütve. Tök egyszerű, de látványos, csak sok nem fér bele. Illetve ezen esetben nem is olyan jó ötlet a buci, mert beszívja a levet, és nem érezni azt a finom ízt, amit a húsleves kézenfogva a gyengéd szerecsendiós sütötökös aromával, melyet a joghurtal lágyítva a pulykahúshoz a semleges krumplihoz, és a csillogó narancssárgás leves levének ad.
Amúgy annyira-annyyira finom lett.. se nem édes, se nem savanyú, se nem húsos, se nem sós, se nem borsos.. pont összejöttek az ízek.
Nagyon különleges és finom leves lett! Ilyet még nem ettem, ez valóban egy kuriózum! Hálás köszönet a szakácsnak! ;-)
VálaszTörlés