Címkék

2012. november 9., péntek

Jó zsaru rossz zsaru - A Centrál Színházban

Színházban voltunk, méghozzá a  a Centrál Színházban. (Ahogy ez a képen a háttérben úgyahogy látszik)


A színpadra újra visszatért Stohl Andrást láthatjuk a "Jó zsaru, rossz zsaru" című előadásban a Centrál Színpad előadásán Szabó Győző mellett.
Vegyes "diákcsemege" ez; a Stohl téma, és rágó ez kritikusnak, nézőnek, blogíróknak. Édes rágós, pikáns, de olcsó. Lehet írni, hogy "Megfagy a levegő a Centrál Színházban, amikor Stohl azt ordítja, "hát keresztre kell engem feszíteni?"- ahogy elhangzott az origo kritikájában, vagy "Ki fog ezek után alkalmazni? - üvöltötte a színpadon Stohl András" - idézve a hetiválasz cikkéből. Még bulvárosabb lett volna, ha a darab kapcsán Szabó Győző ex-alkoholista szerepét a nemrég bevallott kábítószer-függőségével kapcso"latban említjük fel. De erről nem szól a ez a sztori (max a Story, de az se), nincs cikk, de nem is kell.

Szóval van egy darab, ahol ezek szerint a néző párhuzamot találhat a szereplők magánélete, és a játszott karakter között. Ez jó a bulvárnak, eladni, csámcsogni, hogy nézdmár....
De nézzük a másik oldalt is, nézzük azt, hogy ez egy színházi előadás. Végülis ezért ül be az ember egy előadársa. Nekem pld. utólag jutott érdemileg mindez az eszembe, hogy márhogy valahol ők is "megélték" ezt. Nem is ezért a szájbarágós bulvárért mentünk színházba, nem is ezt kerestük. Egy jó darabra mentünk, és megkaptuk. Ennyi.

Nekem ez egy kiváló színházi produkció. Amíg ott voltam a színházban a darabot élveztem, a színészek nagyszerű alakítását, és nem blikk címlapokkal próbáltam se a sztorit se a játékot összemosni. Utólag belegondolva, hogy -igen, bizony-, ez majdnem velük is megtörtént, és talán ez segített, vagy adott hozzá a karakterükhöz.... az más. Persze..., Buci címlapsztorijaitól nehéz elvonatkoztatni, de ha a színészt és a darabot nézed, sikerülhet. Ráhúzni az egész darabot erre, olyan nevetséges, mint püspöklila lakodalmas zakóban, fűzöld nadrágban egy zacskó szotyival az ölben beülni röhögni az előadásra, hogy nézdmá, höhö a sittes meg a narkós, zsarut jáccik, höhő. Nevetséges höhö. Alpári lenne ez a megközelítés.
Mindeközben, a darab egy kiváló előadás, jól megszerkesztett, kiváló dráma.

A sztori "egyzerű": két zsaru, Danny (Stohl András) és Joey (Szabó Győző) elmesélik együtt -baráti kapcsolatban tett- munkájuk egy kínos aspektusát.
Persze ez szépen lassan adagolva kerül elő, nem tolják az orrunkba. Két zsaru története ez, a szókimondóé Dannyé, aki biztos családi és egzisztenciális háttérrel rendelkezik, és a lecsúszott - de visszakapaszkodó- és törvénytisztelő Joey-é.
Ki a jó zsaru, és a ki a rossz? Alapvetően egyértelmű lenne, de mégsem. Danny aki saját házában, saját plazmatévéjével él, feleségével, és gyermekivel, befogadva magukhoz társát, az alkohol miatt lecsúszás szélén álló Joey-t. Danny (Stohl) jó. Csak néha szabadszájú, niggerezik, és nem tiszteli a feletteseit. Befogadja Joeyt, megpróbál neki nőt szerezni. Aztán kibontakozik a történet. Danny (Stohl) kurvázik, elteszi a drogokat,  bekeveredik a magánéletébe az utcai háború. Közben Szabó Győző (Joey) az aki kimértségével ellensúlyozza ezt. Mindkettőjük verzióját halljuk. Ugyanaz, de néha más. A darab olyan mint ha mindketten meghaltak volna, s most Szent Péter előtt bizonygatnák igazukat. Olyan mint egy monológ, csak ketten adják elő. Duológ. :) Stohl a rá jellemző vehemenciával, Szabó Győző a visszafogottságával, és a "józanságával".

A darab eredeti címe "Steady Rain", és Hugh Jackman (Danny), és Daniel - dzsémszbond- Craig (Joey) játszották. Az állandó eső, amire a cím, és Joey (Szabó Győző) is folyamatosan utal a darabban ennek ellenére kevésbé jön át ez a nyirkos, bűnős, vizes, esős érzés a színpadon: semmi esőeffektus. Mikor a "kocsiban ülnek" (két szék egymást mellett), bizonyára növelte volna a darab hangulatát, ha van némi eső hang-effektus, vagy az ablaktörlő oda visszajáró nyikorgóan idegesítő zaja. Ezzel szerintem még picit fel lehetett volna húzni a darabot, de hátha a rendező nem így gondolta, akkor maradnak a csupasz, ámde ütős, monológok. De ez csak az én véleményem, az eredeti cím alapján elképzelt volt hangulat, így kissé le lett csupaszítva.

Miközben elmondják saját monológjukat, egyre inkább kezd eltolódni a rossz zsaru mérlege Danny (Stohl) irányába, egyre inkább belekerül a személyesség a munkába: mikor belőnek az ablakon s a fia megsérül. Innen "ki védje meg a családomat, ha nem én", és "hol van a józan ész?" felkiáltással eszeveszett ámokfutásba kezd, csakhogy fenntartsa a családi status quot, és leszarja a rendőrség (és barátja Joey) által megkövetelt utat . És persze, hogy bosszút álljon a családját ért - és saját maga által okozott - sérelmekért.

Közben nem veszi észre, hogy önzése már nem családjának, hanem saját büszkeségének szól, s közben csöndben Joey - a fináléban fel is áldozva ezzel barátját- lassan átveszi a családfő szerepet. A történet a két színész által elmesélt eseményekkel bontakozik ki. Mindketten remek módon adják elő a történteket, a csupasz színpad ellenére az ember szinte látja az autósüldözést, a fröccsenő vért, beleborzong az elmesélt karakterek realista ábrázolásba, olyan mint egy kitúnő regény, vagy hangoskönyv. Leköt, és képeket ad. Szinte látjuk Danny feleségét, a családot . Danny-Stohl küzd, szenved családja, és a körülmények miatt, súlyosbítják a helyzetet a saját felettesei által hozott döntések is: mártírt csinálnak belőle és társából. Nem is mártírt, bűnöst.
Valakinek el kell vinni a balhét. Holott Joey hoz rossz döntést - adja át a vietnámi fiút a kannibálnak (mert, hogy ilyen is van a sztoriban)- Danny az aki nincs mellette, mert személyes bosszúja hajtja. A vége nem mondom, hogy borítékolható, mindenesetre a rosszfiú megbűnhődik, de előtte feláldozza magát, s így mindenki bűnbocsánat nyer. Kicsit keserű azonban a szájíz ebben a boldogságban. Ki a jó zsaru, ki a rossz? Önhatalmú fegyveres és halálos vendetta a szabályok megszegése által, vagy a hivatali szabályok betartása, vallomástétel a társ ellen? A barát és társ családjához való tartozás, mint barát, vagy mint akár szerető? És milyen áron?
Milyen áron védhetjük meg családunkat? Meddig mehetünk el, és meddig tart a barátság? Mikor lép túl az érzelem a szabályokon?

Ki a jó zsaru és ki a rossz?



1 megjegyzés:

  1. Két nagyon jó színész zseniális alakítása, lebilincselő történet, izgalom, humor és feszültség együtt - maradandó élmény volt a darab.

    VálaszTörlés