Címkék

2012. november 16., péntek

Looper - A jövő gyilkosa

2012 decemberében jelenik meg a Looper - a Jövő gyilkosa dvd-n míg kis hazánkig elér akár bluerayen is, lesz az 2013 is, de moziba nemrég (az idő most ugye nem is tényező) néztem meg a filmet még októberben. Azaz mikor megnézem majd a filmet dvd-n jövőre ismét, akkor lehet másképp értelmezem majd, és visszajövök ide kijavítani a hibákat, de akkor az már nem a jelen pillanatban írt véleményemet tükrözi, hanem egy alternatív -és átírt- jelent, amire a mostani jelen, akkori múlt is, hatással lesz.
Hát a looper is feladja a leckét ilyen szempontból. Alapvetően a sztori nem túl bonyolult, és nem is foglakozik az időutazásos anomáliákkal. Látszólag. És ettől jó a film.

Rian Johnson iró /rendező, és a mostanság felkapott Joseph Gordon-Levitt (Eredet, Fék nélkül, Batman,) ismét együtt dolgozik a számos díjat (pld Sundance) elnyert  Brick (Beépülve) című film után.
A kerettörténet annyi, hogy a "jelenben" ami kb. 2030,  vannak olyan yuppie vagányok  (Looperek), akiknek az a dolguk, hogy a jövőből ide transzponált embereket hidegre tegyék. Ugyanis a jövő-jövőben, azaz 2074-ben már feltalálták az időgépet, de nem alkalmazzák, csak a maffia (he, mi van? ), az is csak azért, mert nehéz elrejteni a hullákat.

Így nem betoncsizmát akasztanak a delikvensre folyóba dobás előtt, vagy megetetik a disznókkal, neadjisten Norbi update süteménnyel éheztetik halálra, hanem be egy bedrótozott óriástojás alakú  retrós időgépbe ültetik, s küldik vissza egy bizonyos helyre és időbe, ott meg várja a looper, bumm, fejbelövés majd elégetés.

A nyomosúságos élet egy kitörési pontja a bennfentes looperság, a jövből jöttek likvidációja, melyet a hidegszívű és kiismerhetetlen Abe (Jeff Goldblum.), ő a kapocs a jövő és a jelen között, így a looperek vezetője is. Az állással a baj csak annyi, hogy ők is öregednek, tehát amennyiben megérik a  2074-es évet, abból baj lehet, mivel szerződésük szerint ekkor ők is találkoznak a megbízókkal, tehát őket is visszaküldik a jövőben nyugdíjasotthonból, és ifjúkori saját maguk fejbelövésvel bezárják a kört. Hogy kinek, mikor zárul be a kör, senki nem tudja, mert a delivensek egy krumplis-zsákkal a fejükön, és szájpecekkel érkeznek, a likvidálás után derül ki, hogy sima munka volt (ezüsttömb a háton mint sikerdíj), vagy a nyugdíjas énünk jött vissza (aranytömb), és ekkor az aranyból lehet még egypár jó kis nyarunk míg haza nem küldenek. Addig 30 év pihi, innen jön a nyugdíj.

Gond akkor van, ha a visszaküldött nyugdíjas énünk, még a likvidálás előtt, egy jól irányzott mozdulattal mondjuk leüt a botjával,  vagy pörgőnrúg a járókeretével. Vagy egyszerűen csak a fejére helyezett babkávés zsák nélkül érkezik likvidálásra elénk, és megrémülünk, hogy bazmeg, de megkopaszodtam! Na, valami ilyesmi történik itt is, az ifjú Joe Looper (Joseph Gordon Lewitt)  szembetalálja magát megvénült énjével (Bruce Willis), akin nincs sapka a fején (babzsák), ennek ellenére is egyből rátrombitálja a csúnya leférüszélt csövű "zajos tücsökkel" a gyolyóbisokat. Másrészt vigyázni kell, hogy Marty McFy el ne tűnjön a báli képről

Willist azonban nem olyan fából faragták. Szó szerint hátat fordít a halálnak, és így ifjú Joe csak a hátára csatolt sikerdíjban okoz némi amorf károsodást, a nagy kapkodásban az aranytömbe lő bele, az meg megfogja a golyót. A jövőbeli énje így elszabadul a jövőben (jelenben). (Itt jegyezném meg, hogy rengeteg kritikában véleményben Gordon Lewitt zseniális alakítását jelölték meg, mint aki gesztusaiban, mozdulataiban, mindenben saját idős önmaga, azaz Bruce Willis-t vette át, nos őszintén szólva nekem ez nem ütött akkorát, vagy azért mert nem is vártam, vagy mert nem ismerem annyira Gordon Lewittet, vagy mert nem is akartam keresni a hasonlóságot, tény hogy kissé vagányabb arckifejezésű, nem az a jógyerek-szépfiús képpel jelenik meg, de annyira nekem nem "williszes". Majd ha legközelebb megnézem erre jobban ügyelek.

Innen jön az ámokfutás, meg a szerelmi rész, illetve az erkölcsi mese. Öreg Joe - az elmúlt 30 év miatt - szeretné felhívni kicsi Joe figyelmét arra, hogy közben erősen megváltoztak a dolgok, szerelmes lett, és az ipar is csúnyán elkurvult. Illetve nem akar tanácsokat osztogatni a jövővel kapcsolatban, rájössz majd tökfej elgondolással. A mese lényege, hogy van egy főellenség "The Rainmaker" a jövőben, akit likvidálni kell, különben mindenki megy a levesbe, öreg Joe fiatal ázsiai nője is lekerül a rizsporos porondról. Ifjú Joe nem osztja a véleményt. mondván majd másba lesz szerelmes, meg neki ez a munkája, és kész. A tanulságos rész itt lép képbe, hogy mennyire hallgatunk tapasztaltabb önmagunkra. A tanulságokat itt lehet levonni, észosztás, és vidám percek a két-egy ember között. Itt tessenek okulni. Meg a fináléban.

Közben bepillantást nyerhetünk mintegy 10 percben (elég rövid sajna) abba az életbe ami ide vitte öreg Dzsót, ez némiképp kapkodós lett, majd közösen elkezdik keresni a főgonoszt, az "esőcsinálót", aki a jövőben felzabálja az összes Pikacsut, Bentent reggelizik, Pókember szövi az ágyát, és aki ekkor - az időeltolódás hatására- még bizony gyermek. A nagy keresgélés közben véletlenül Emily Blunt tanyájára vetődnek, itt leáll a film egy félórára (ez kissé hosszú sajna), és a Vadnyugattal bélet csavargók a kiskertemben című Spektrum előadás kukoricatermésről szóló oktatófilm következik, megspékelve, egy kis jófejséggel a csábos amazon gyerekével, hogy idő előtt sikerüljön a szimpátia révén az anyukát a főhösnek dramaturgiailag ágyba vinni. (sikerül).

A film elején -szinte csak amolyan díszletként szereplő-  TK mutáció (hogyan tartsunk TeleKinézissel egy egydollárost a nyilvános telefonkészülékben, anélkül, hogy leesne) itt kap egy kis (végre, várva várt) jelentőséget. A hölgyemény csemetéje nem éri be olyan vásári trükökkel, hogy hogyan lehet Bunyós Pityú kezéről levarászolni a boxkesztyűt, és aljas módon éneklésre kényszeríteni, hanem egy laza óbégatásból cafatra szedett testrészek hullanak a levegőből. A kissrác egyértelműen az egyik legjobb szereplő, az aranyos kisfiú szereptől, egészen a hogyan bassznánk fejbe egy pingpongasztalnyi szívlapáttal- kategóriág elmegy, mindezt rövid idő alatt sikerül neki abszolvánia. Kétarcú, - gyerek, és szörnyeteg.. Kissé borzongató is, mikor rákerül a főszerep. Persze innen egyértelmű, ugye, hogy ő az esőcsináló, a jövő főgonosza. Na igen jön a szerelmetesnő- gyerek- erkölcsiokulás- javítsuk meg a jövőt konfliktus, amiből a végén senki nem jön ki jól.

Az időutazásos téma -felületesen nézve- kissé elnagyolva szerepel, és a végére nem sok jelentősége marad, inkább csak az erkölcsi tanulság, mintha a rendező inkább efelé akarta volna elvinni a történetet, és a végkifejletet. Ami szintén nem egyértelmű. Viszont rendkívül látványos lett.

Összeségében, van egy film, ami ott és akkor érthetőnek és szórakoztatónak tűnik (és az is). Remek kikapcsolódás. Másrészt ott vannak a csavarok:
- kétszer jelenik meg Joenak az idősebb énje a likvidációs fólián. Egyszer lelövi, egyszer nem- ezt a moziban nem értettem, de igazábol itt  két párhuzamos jövő keletkezik!! Egy úgy, hogy túléli. egy hogy nem. Vagy olyan nincs? Mindegy, van egy: Mi történt volna, ha, és ha... És igen, mindkettő jelen van a filmben, annélkül, hogy túlbonyolítaná a sztori. Az megy, amit te választottál, az játszódik a fejedben, az alapján nézed.
Ezért jó! A többi alternatív idősík, ... na, ez érdekes sztori, ez egy külön poszt lenne , bár máshol több idősíkról, és párhuzamos alternatív jelenől is szó van. (googli, és van pár elmélet)
- Hogy kerül vissza a múltba Joe, hányszor, miért, és miért úgy?
- a Esőcsináló szerepe is nyitva marad, vajon sikerült bezárni a kört? Véglegesen? Megérte ?
- a befejezéssel (ami nem akarok "lelőni"), vajon megoldódott-e az amiért küzdöttek?

Egyrészt egy látványos, nem finomkodó, és újszerű film, másrészt utána el lehet tűnődni rajta.
Azthiszem ha mégegyszer megnézem, más lesz a véleményem, ahogy bizonyára mindenki másnak aki megnézte a filmet.

1 megjegyzés: