Címkék

2012. szeptember 24., hétfő

Grillezés a (nyolc)kertben


Lassan vége a nyárnak, meg az indián vénasszonyok nyarának, (akik a vicc szerint is gyűjtik már a tüzelőt*), így mi is kivonultunk a kertbe egy kis grillezésre. Persze volt tennivaló is, de semmi extra, szüret, kapálás, öntözés, ez-az, de főképp: - gyújtunk egy kis tüzet, és alumíniumtálcán megsütünk pár kalabájsztot! :) Ez volt a fő terv ! 

Persze előtte a kert az első, ott kellett rendet rakni, lassan betakarítani a paprikát, paradicsomot, napraforgót (szotyinak), és a többit. Utána jöhet csak a grillezés !!!






Pakolás, tűz, majd amikor jó kis parázs lett, nekiálltunk sütni.

A belvárosi foghíjtelken épült kertészet kicsiny parcellatulajdonosaként (1/86 bérlőként) mi is úgy gondoltuk, hogy jogot formálunk, hogy a saját és a közösségi kert rendberakása közben egy finom kis grillezéssel búcsúzunk beérő paradicsomainktól. Mondjuk a paradicsomok ezt kb. annyira értékelték mint a kertre néző ház lakói. Mivel, hogy a tűz során füst képződött, ez meg a helyi lakosok teregetési igényével nem fért össze. (Kiraktak a plusz 32 fokban egy paplanos szakadt piros télikabátot, egy viseltes pokrócot, más nem volt kint)Szerintem látszatteregetés.

Be is szóltak, hogy hogyan képzeljük.
- Hát egyrészt nem volt nagyobb füst, mint fűtési időszakban, igaz az nem füstszagú, hanem nyomott mérgező szmogos, álnok szénomoxid, dioxid, szénpor, vagy egyéb.
- A tűz minimálisan füstölt, inkább égett a fa, lángolt (lásd majd képek), dehát azoknak a néniknek akiknek a kertre nyílik az ajtaja, nincs mibe belekötni. Volna, mert a szomszéd gangos házba hetente mennek ki a rendőrök, (és itt nem a napi dájádájjáá luvvvééroommm cigánydiszkó bömbölését értem) elvenni a szamurájkardokat, vagy összeszedni a lövöldözésből ottmaradt töltényhüvelyeket. Oda nem szólnak be.
- Megkérdeztük a néniket, hogy de tessék mondani, most ez szebb mint ami volt, (parlagfüves, építési törmelékes foghíjtelek, bedobált féldekásokkal, odahugyozó csövesekkel), "hháát, igen,.. ez azért szebb.."
- A "ledolgoztam x évet, megérdemlem a nyugalmat" -szövegre azt fel se mertem hozni, hogy a jelenlegi beszedő-kirovó rendszer alapján, én fizetem a néni nyugdíját,
- kettő: kimutatott közgazdasági, ingatlanpiaci, nemzetközi kutatásból származó  tény, hogy - bár új kezdeményezés- de a lakás környezetében vagy ahhoz tartozó közösségi kert növeli az ingatlan értékét. Köszönjük szépen.

De elég a morgásból, lássuk mit sütöttünk. Kolbászt. Aztán megettük, és hazamentünk.


Viszontlátásra, ennyi volt a blog.



No ezért, nem volt ilyen egyszerű. 2-3 féle kolbászt vettünk, és aluminiumtálcán, egy rácson szépen megpirítottuk a parázson. Én azthiszem kissé piromán vagyok imádok gyújtogatni. Akkora tüzet raktam, hogy csak úgy lángolt. Direkt szépen bekészítettem papír, kisebb gyújtós, kissebb ág, közepes, nagyobb, majd mondtam drámai hangon közöltem Eszterrel, "..egy szál gyufánk van.. ha nem gyullad meg -- éhen halunk..".. - Nos, tapsvihar:
sikerült!
Márhogy nem éhenhalni, mert akkor ki írna itt, hanem tüzet rakni.

Szóval, meglett a parázs, sütöttünk jóféle kolbászt, dobtunk rá egy kis szalonnát, együtt sütöttök saját termésű paradicsommal.. közben besötétedett. Közben kerttársak is jöttek, előkerült egy üveg kellemes bor, finom friss fehér kenyér, és megettük, meg jót beszélgettünk. Kellemes esti grillezős, borozós élmény a nyolckeben, mégsem egy vendéglátóhelyen, vagy erkélyen, hanem egy kert kellős közepén. :)


Végül összeszedtük a szemetet. (erre sem mindenki képes sajnos a kertben, és hazamentünk).

Hát ennyi, semmi extra, de mégis jókis "belvárosi tábortüzes biokerti kalbászpanelpiknik volt", érdekes élmény. :)

Erkélyen már halottam, hogy valaki grillezett (igaz Sziva Jóska? :) ), de nyóckerben egy foghíjtelken még én sem kultiváltam ilyet.



Dehát a hely adott,
idő adott,
meg két éhes pocak is volt,
ami ígyaztán: bőven jóllakott.
:)


(*A vicc: A télre készülődnek az indiánok egy hétig vágják a fát és elküldik a kisindiánt a városba, hogy kérdezze meg az emberektől, mennyire lesz hideg a tél!
Az elmegy, és kérdezi a falusiakat::
- Milyen hideg lesz télen?
- Nagyon hideg!
Az indián visszamegy, s még egy hétig vágják a fát! Elküldik ismét! Megkérdezi:
- Milyen hideg lesz a tél?
- Borzalmasan hideg lesz!
Az indián visszamegy a hírrel, s még egy hétig vágják a fát, hogy biztos elég legyen a télre, utána elküldik ismét.
- Milyen hideg lesz a tél?
- Nagyon, borzalmasan hideg, iszonyú kemény telünk lesz! Az indiánok már 3 hete csak a fát vágják!)





1 megjegyzés:

  1. Héj, Bloggaba úr, ez a második kép igen csábosra sikeredett! Tényleg értesz a tűzrakáshoz, szépen égett ez éltető láng, az öregasszonyoknak meg nem volt épp jobb dolguk, mint beszólogatni, de nem kell velük törődni! Azért én nem hagytam magam, reagáltam a "vádakra", erre megkaptam, hogy nem tisztelem az időseket. De igen, tisztelem őket, de csak azokat, akik kiérdemlik!
    Ja és az egésznek ilyen "savanyú a szőlő" íze volt, bizonyára ha az öreglányoknak is lenne kiskertje, akkor nem szólnának be, és biztos vagyok abban, hogy nekik is ugyanannyi vagy még jobb esélyük volt pályázni rá, mégsem tették, mert ahhoz le kellene fáradni a kényelmes szobakonyhából és ez már túl megterhelő a munkában megfáradt hölgyeményeknek. Sokkal könnyebb beszólogatni.
    Tulajdonképpen sajnálom őket, mert ha szombat délután ezzel foglalkoznak, nem az unokáiknak sütnek sütit (akik nyilván nem túl gyakran látogatják meg őket), akkor nem csoda, hogy meg vannak keseredve. Tanulság levonása: nem szeretnék ilyen rosszindulatú, a kákán is csomót kereső, a fiatal nemzedéket és a maradék életet zsigerből utáló idős ember lenni! ;-)
    Visszatérve a kertre, nem szegték kedvünket, máskor is ki fogunk menni sütögetni, reméljük lesz még jó idő! :-)
    Nagyon finom volt ugyanis a sült kolbi, saját paradicsommal, és hagymával. Köszönet a főszakácsnak és éljen a Leonardo kert! :-)

    VálaszTörlés